Jane Goodall "előzenekaraként" az On the Spot alkotói beszéltek a születésről szóló sorozatukról. Ennek részeként Cseke Eszter megosztotta azt, milyen érzéketlenül és megalázóan bántak vele az orvosok a saját szülésekor. Hozzátette: ők láttak és filmeztek szüléseket konfliktus-övezetben, menekülttáborban, katasztrófa sújtotta vidékeken, és mindenhol találtak olyan szakembereket, akik a súlyos fizikai körülmények (pl. áram hiánya) ellenére emberségesen viszonyulnak a szülő nőhöz. Ha ott megy, talán nálunk is menne.
Természetesen együttérzek a magyar egészségügyben és oktatásban dolgozókkal, és teljes mértékben támogatom őket abban, hogy normálisabb munkakörülményeket és fizetéseket követeljenek. De ezek a körülmények számomra nem mentségek arra, ahogyan a rájuk bízott emberekkel bánnak. Egészségügyi rémtörténetei mindenkinek vannak, de az iskolákban se sokkal jobb a helyzet. Amikor egyszer az iskolai zaklatásról és a tanárok ezzel kapcsolatos felelősségéről beszéltem, egy jelenlevő tanár azt mondta: nem hibáztathatjuk a tanárokat, akik túlterheltek és alulfizetettek, ha nem figyelnek oda a gyerekek közötti erőszakra vagy nem vezetnek be megfelelő kezelési módokat, hiszen ez rájuk róna további terheket. Számomra viszont ez prioritás kérdése. Egy iskolában tanítani csak úgy lehet, ha a gyerekek biztonságban vannak, többek közt egymástól is. Ennek prioritásnak kellene lennie, és nem valami olyannak, amit szőnyeg alá söprünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése