Az előadás zsidóviccekkel kezdődik. Olyanokkal, amiket mostanában is hallani, ártatlanul mesélik őket társaságban. Később durvulnak a viccek, megjelenik bennük Hitler, azután jönnek a túlélők adaptált történetei, amelyek közben újra be-belöknek egy-egy viccet. De most már nem tudunk rajtuk nevetni, mert bekerültek egy olyan összefüggésrendszerbe, amely az antiszemitizmus lényegét mutatja meg.
Amikor a melegek tiltakoznak a buziviccek, a romák a cigányviccek vagy a feministák a szőke nős viccek ellen, gyakran kapják azt a választ, hogy ne legyenek már ilyen sótlanok, ez csak humor, nem árt senkinek. Az előadásban szereplő holokausztos viccek megmutatják, hogy ez nem így van. És azt is, hogy ezek és a "lájtosabb" viccek ugyanolyan veszélyesek, mert erősítik a zsidókkal (cigányokkal/nőkkel stb.) kapcsolatos sztereotípiákat. Attól függetlenül, hogy a zsidó közösségekben is mesélnek zsidóvicceket (erről kedves kollégám, Papp Richárd írt egy nagyszerű és nagyon vicces könyvet) és egyes viccek, mint az előadás címadó darabja, éppen az adott csoport tartását és ellenállását példázzák. Az olyan viccek azonban, amelyek a cigányokat tolvajoknak, a melegeket szexmániásoknak, a szőke nőket (és ennek kiterjesztéseként a nőket általában) butának és a zsidókat pénzéhesnek állítják be, kifejezetten károsak, mert az ábrázolt csoportot alacsonyabb szintre helyezik a viccmesélőhöz és közönségéhez képest, akik ezáltal becsületesnek, fegyelmezettnek, okosnak és kapzsiságtól mentesnek érezhetik magukat. Innen már csak egy lépés, hogy a csoportra a viccben ráhúzott és komolyan vett tulajdonságok alapján valódi diszkrimináció és durvább esetben üldözés alakuljon ki.
Igenis vannak olyan viccek, amelyekben a zsidók, a cigányok vagy a nők pozitívan jelennek meg. És olyanok is vannak, amelyek nem egy csoportot tipizálnak, hanem bizonyos emberi helyzeteket vagy viselkedéseket tesznek nevetségessé anélkül, hogy adott embercsoporthoz kapcsolnák őket. Ilyeneket tessék mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése