***SPOILER***
Cromwell véres megtorlásokat alkalmaz Írországban mind a függetlenségért harcoló hazafiak, mind az egykori királypártiak ellen. Robert és Madeleine azonban nem akarnak ezzel foglalkozni, hiszen fiatalok, szerelmesek, épp megszületett a kisfiuk. Ráadásul Robert angol, így be vannak biztosítva – legalábbis azt hiszik. A helyzet mégsem ilyen rózsás. A fiatal párnak végig kell néznie, ahogy közeli barátaikat és testvéreiket nyomorba taszítják, és egy idő után az is kiderül, hogy az ő biztonságuk sem áll éppen szilárd lábakon. Kettejük között is konfliktus támad, mert Robert csak a saját családja érdekét nézi és nem lázad fel az igazságtalanságok ellen, amíg azok saját privilégiumait nem veszélyeztetik, míg Madeleine együttérez a kisemmizettekkel.
Ha valakit közvetlenül nem sújt elnyomás, könnyű nem foglalkoznia azzal, hogy másokat igen, vagy akár le is tagadnia saját privilegizált helyzetét. (Ez utóbbi nagyon jellemző Magyarországon: amikor egy képzés során kisebbségi és többségi identitásainkat kellett felírnunk, egy csomóan csak kisebbségi identitásokat írtak. Mikor a csoportomban levőknek felhívtam a figyelmét azokra a tulajdonságaikra, amelyek kapcsán a többséghez tartoznak – pl. fehér, nem fogyatékkal élő, cisznemű – azt felelték, hogy ez nem befolyásolja a mindennapjaikat. Pedig ugye éppen ebből áll a privilégiumuk: egy romáét, fogyatékkal élőét vagy transzneműét igen.) Sőt érdeke is, hogy ne foglalkozzon vele, mert ha megteszi, rögtön őt is egy kalap alá veszik a nemkívánatos elemekkel; amíg Madeleine nem szól bele a politikába, angol úriasszony, amint kiáll az elnyomottak mellett, ír boszorkánnyá válik a hatalom szemében. Kisebbségek mellett kiállni sehol sem egy életbiztosítás, még kevésbé egy olyan országban, amely az ő elnyomásukra alapul.
A közelmúltban volt egy érdekes projekt: heteró párok vállalták, hogy egy hétig úgy viselkednek a közterületeken, mintha azonos nemű pár lennének – vagyis nem fejezik ki összetartozásukat, egymás iránti érzelmeiket nyilvánosan. Persze ettől még nem élik át teljesen, milyen „melegnek lenni”, hiszen nem kell coming outolniuk vagy szembesülniük környezetük esetleges homofóbiájával. Nem is érte őket támadás, ellentétben például azokkal a heterókkal, akik eljönnek a melegfelvonulásra. Mégis, azáltal, hogy egy hétre lemondtak heteró privilégiumaikról, egyrészt ők maguk is jobban átérezték a kisebbség helyzetét, másrészt megmutatják a világnak az egyik lehetséges módszert, amivel a többségi helyzetben levők kiállhatnak a kisebbségek mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése