2014. június 16., hétfő

Egy botrány részletei

Az idősödő zenetanárnő összebarátkozik új, fiatal kolléganőjével, Shebával. Amikor megtudja, hogy Sheba etikátlan dolgot tett, nem jelenti fel, de nem puszta önzetlen barátságból: így akarja magához láncolni, hogy végül nemcsak legközelebbi barátja, hanem társa legyen.

A témába vágó cikkek (pl. az indexé: http://port.hu/article/8649) Barbarát egyszerűen magányos idős asszonynak láttatják, aki kétségbeesetten és betegesen ragaszkodik a végre megtalált baráthoz. Egyértelmű azonban, hogy Barbarának fontos a kettőjük közötti intimitás is; konkrét szexuális vágyakról ugyan még naplójának sem vall, de a fizikai érintést nagyon is igényli. A környezete is - legalábbis akik jobban ismerik - feltételezik, hogy párkapcsolat-féle áll fenn közte és fiatal mentoráltjai közt (mert Sheba nem az első). Ha még ebbe belevesszük mélységesen konzervatív szemléletét és azt, hogy az ő korabeli nők egy szexualitást erősen elfojtó közegben nevelkedtek, megállja a helyét az az értelmezés, hogy állítása ellenére Barbara nem csupán barátságot, hanem vonzalmat érez Sheba iránt, tragédiája pedig nem a barátnőhöz való beteges ragaszkodás - hiszen ugyanez egy párkapcsolatban, ha nem is mindenki szerint oké, de legalábbis társadalmilag elfogadott -, hanem az, hogy önmagának is hazudik, amikor fenntartja a pusztán baráti érzések látszatát.

Nem szándékom bekategorizálni a főszereplőt leszbikusnak, de azt gondolom, hogy ha ezt az identitást magáévá tenné, könnyebben találna olyan közösséget, amelyben nem kell trükköket alkalmaznia, hogy igazán közel kerüljön valakihez. Persze lehet, hogy nehezen találna őt befogadó leszbikus közösséget (bár Londonban ez kicsit sokszínűbb, mint nálunk), vagy taszítaná maga ez a címke. Akkor élhetne egy queer megközelítéssel, miszerint szinte mindenkiben vannak vágyak a saját neme felé, és ezzel nincs semmi baj. Ez ugyan közösséghez nem juttatná (nehezen tudom elképzelni a piercinges-tetkós queer fiatalok között), de legalább kevésbé korlátozná le önmagát, és akár odáig is eljuthatna, hogy nyíltan kifejezi a vágyait. Az a ravaszkodás és zsarolás, amit ehelyett választ, mind közül a legrosszabb megoldás. Mert lehet úgy dönteni, hogy nem kategorizáljuk be magunkat a vágyaink alapján, vagy akár meg se éljük őket. De ha nem veszünk róluk tudomást, az előbb-utóbb megbosszulja magát, és olykor ártatlan külső személyeket is magával ránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése