***SPOILER***
Antoinette ősei rabszolgatartók voltak. Azután jött a rabszolga-felszabadítás, és onnantól kezdve a lányt körülvette az egykori elnyomottak gyűlölete: kislányként bántalmazzák, megkergetik, majd felnőttként rágalmazó levelekkel elérik, hogy férje elforduljon tőle.
A kollektív bűntudat kétélű dolog. Egyfelől fontos tudatában lennünk őseink hibáinak és ez azt a felelősséget ruházza ránk, hogy még több erőfeszítéssel próbáljuk megakadályozni ezeknek a megismétlődését. Az, hogy Magyarországon cigánygyilkosságok történnek és a zsidók listázását emlegetik a parlamentben, részben annak a következménye, hogy nem gondoljuk át tudatosan a II. világháborúban és a holokausztban betöltött szerepünket. Szeretjük azt emlegetni, hogy mi csak áldozatok voltunk, minket lerohantak a németek, és megfeledkezünk arról, hogy ezt a lerohanást jóval megelőzően törvényi szinten diszkrimináltuk a zsidókat. Ha a gyerekek abban a tudatban nőnének fel, hogy saját őseik is hibásak azért, ami történt, talán tudatosabban figyelnének minden olyan megnyilvánulást, ami ennek a megismétlődését vetíti elő.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a kollektív bűntudat ne csapjon át bűnbakkeresésbe. Könnyű kipécézni egy ültetvényes kislányát (aki a rabszolga-felszabadításkor még iskolába se járt) vagy valaki olyat, akinek az ősei véresszájú kommunisták voltak. Ettől aztán a történelmi igazságszolgáltatás végrehajtóinak érezhetjük magunkat, és nem kell azzal a kérdéssel foglalkoznunk, hogy mi magunk hol voltunk és mit tettünk a szóban forgó események idején. Pedig az a szomorú hír, hogy a történelem igazságtalanságaiért nem egyes embereket terhel a felelősség. Nem úgy hozhatjuk helyre a hibákat, ha egyes embereket büntetünk meg, hanem ha minden erőnkkel harcolunk annak a rendszernek a szétrobbantásáért, amely egyes embertársainkat (zsidókat, nőket, színesbőrűeket stb.) alacsonyabbrendűként kezel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése