Nem, itt most nem a politikai áthallásokról akarok írni. Sokan vannak, egyértelműek, nagyszerűen megcsináltak, nem is szükséges elemezni őket. Én azonban – talán mert hosszú szünet után mostanában újra tanítani kezdek – nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a történet egy iskolában játszódik, a kulcsszereplők egy része pedig tanár. Az autokrácia/demokrácia kontraszt (az anarchiáról nincs értelme beszélni, hiszen csak elméletben jelenik meg) pedig nemcsak a politikára, hanem az oktatásra is jellemző.
A tanár – akármilyen demokratikus vagy feminista – mindenképpen hatalmi pozícióban áll. Ha másért nem, azért, mert a diákok odahelyezik. És nem hiszem, hogy van, akinek nem hízeleg, ha a fiatalok ártatlan, csillogó szemekkel néznek fel rá. Számomra az tölt el büszkeséggel, hogy lám, segíthetek nekik – ha mással nem, hát azzal, hogy bátorítom őket, és ez tőlem nagyobb hatású, mintha a csoporttársaik teszik. Ha azonban egy tanárt egész életében lealáztak és ettől kisebbségi érzése alakult ki, mint a darabban szereplő Kristófnak, annak a hatalom lehetőséget nyújt, hogy valakin végre leverje a sérelmeit – akárcsak az a bántalmazott gyerek, aki felnőve maga is bántalmazóvá válik. És Kristófnak még alibije is van, hiszen nevelési célzattal játssza a diktátort, mint ahogy egy rossz tanuló vagy neveletlen gyerek sok tanár számára jó és megvétózhatatlan lehetőség, hogy kimutassa a foga fehérét.
A darabból egyértelmű, hogy a Kristóf-típusú tanárok veszélyesek. A gond csak az, hogy sajnos valószínűleg ők vannak többen. A mindennapi életből, és különösen a tanári pálya anyagi és társadalmi meg nem becsültségéből fakadó feszültségek levezetésére adja magát a tanterem, ahol a tanárt legtöbbször senki sem ellenőrzi. A demokratikus oktatásra minták sincsenek; egy-két módszertani trükk ugyanúgy nem változtatja meg az alapvető megközelítést, mint a mobilról lejátszott Sex Pistols-dal az anarchiával foglalkozó órán. (Nem véletlenül halk a zene: az alternatív megközelítéseket csak óvatosan, „halkan” lehet alkalmazni, nehogy felborítsák a megszokott merev rendszert.) Az így felnevelkedett gyerekekből pedig ugyanilyen frusztrált, hierarchiákban és erőszakban gondolkozó felnőttek lesznek, és ha tanári pályára kerülnek véletlenül, ők is kihasználják hatalmi helyzetüket. A kör bezárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése