2012. december 30., vasárnap

Ranya Paasonen: A nap állása

„minél erősebben süt a nap, annál világosabb lesz a hajam, és annál kevésbé tartozom Egyiptomhoz, és minél gyengébben süt a nap, annál sötétebb lesz a hajam, és annál kevésbé tartozom Finnországhoz” Ezzel a szimbolikával fejezi ki a szerző, hogy két hazája közül egyikben sem érzi otthon magát. Kétnemzetiségűként folyamatosan keresi identitását, és úgy tűnik, csak hozzá hasonló helyzetben levő emberekkel (például Finnországban élő indiai szomszédjával) tudja megértetni magát.

A többnemzetiségű családokhoz többféleképpen lehet hozzáállni. Lehet úgy, mint egy amerikai ismerősöm, aki arra biztatott minket, hogy kizárólag külföldi férjet keressünk magunknak, mert az ilyen házasságokból született gyerekek garantálhatják egyedül a kultúrák közötti megértést (ehhez képest neki nem volt gyereke). A másik változat szerint a vegyesházasságokból született gyerekek elveszettek, félnyelvűek (vagyis egyik nyelvet sem beszélik tökéletesen) és általában szenvednek a helyzetüktől.

Ranya önéletrajzi regénye látszólag a második nézetet támogatja. De ha jobban belegondolunk, mit is jelent a több kultúrához tartozás? A mai globalizált világban egy japán és egy magyar gyereket ugyanolyan kulturális hatások érnek a rajzfilmeken, interneten, de akár hétköznapi használati tárgyakon keresztül. Ugyanakkor sokszor tapasztaltam, hogy a mai huszonéveseknek nehéz egy hullámhosszra kerülniük egy olyan emberrel, aki a rendszerváltás előtt nőtt fel. Sőt, akár társadalmi osztály vagy életforma is okozhat különbségeket: velem egyidős emberek is gyakran értetlenül hallgatják, hogy gyerekkoromban kerekes kútból húztuk a vizet és fürdőszoba híján a konyhában fürödtünk lavórban.

Ranya az identitásválságát multikulturális családjának tudja be; számára apja egy általánosított Egyiptomot, anyja egy ugyanúgy sztereotipizált Finnországot jelent. Ezek azoinban csak fogalmak, amelyekre rávetíti egyéni útkeresését; a kultúra (főleg a valójában legkevésbé sem egységes „nemzeti kultúra”) nem jelöl ki egyértelmű utakat, és pláne nem teszi lehetetlenné, hogy egy másik „nemzeti” kultúrával összekombinálva tegyük saját identitásunk részévé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése