2012. december 29., szombat

Jó embert keresünk (Vígszínház)

Szecsuánban (a darab szerint és a valóágban is) élnek férfiak és nők is. A színpadon azonban egyetlen színésznő jelenik meg: Eszenyi Enikő. Az összes többi női szerepet férfiak játsszák: néhányuk kettős szerepben férfit is alakít, de pl. Lukács Sándort kizárólag egy termetes asszonyságként látjuk a darabban. Ennek a megoldásnak különböző motivációi lehetnek, pl. gázsit spórolni a kevesebb színész foglalkoztatásával, vagy ezzel is rárímelni a darabban meglevő nemi szerepcserére. Mindettől persze simán játszathatták volna színésznőkkel a férfi szerepeket. Csak persze az kevésbé lenne vicces vagy formabontó, míg a tűsarkúban tipegő kigyúrt pasik látványán továbbra is jót derül a magyar közönség, a rendező pedig ezzel bizonygathatja modernitéását.

Köztudott, hogy a klasszikus darabok többségében jóval több a férfi, mint a női szerep, ráadásul az utóbbiak többsége csak bizonyos életkorú és külsejű színésznőkhöz passzol. Amikor tehát azt a kevés meglevő női szerepet is férfi színészekkel játszatják (miközben jóval ritkább, hogy férfi szerepet nő alakítson), további munkáktól fosztják meg a színésznőket. Így az öncélú nemi határátlépések a színpadon hozzájárulnak a nemek közti egyenlőtlenségek fennmaradásához vagy akár erősödéséhez a színházi szakmában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése