Paco, az apa, szexuálisan közeledik saját 14 éves lányához. Mikor a lány döbbenten tiltakozik, Paco beveti a (szerinte) döntő érvet: nem vér szerinti apja a kislánynak, ezért „nincs semmi rossz” abban, amivel próbálkozik.
Paco érvelése szépen mutatja, hogy kultúránkban mennyire a vér szerintiség határozza meg nemcsak a családot, hanem az incesztust is (már maga a „vérfertőzés” szó is erre utal). Ha megkérdezzük az átlagembert, miért tilos gyerekeknek a szüleikkel szexelniük, jó eséllyel azt fogják válaszolni, hogy az ilyen kapcsolatokból sérült utódok születnek. Pedig egyrészt ez rövid távon nem igaz (egy vérfertőző kapcsolat nem egyenlő a beltenyésztéssel), másrészt azért nem megoldhatatlan, hogy egy szexuális kapcsolatból ne szülessen utód, különösen, ha valamelyik fél még nem vagy már nem nemzőképes.
Antropológusok több mint száz éve gyártják az elméleteket, hogy miért is tiltja az incesztus bizonyos formáit (konkrétan a szülő-gyermek változatot) minden ismert kultúra. Noha az emberi jogi szempont nem terjeszthető ki minden kultúrára, hiszen azok sok esetben más alapelvek alapján működnek, a mi kultúránk esetében magyarázatot adhat a tabura. A szülő azért nem léphet szexuális kapcsolatra gyermekével, mert az sosem lesz valóban kölcsönös beleegyezésen alapuló: a gyermeknek nincs szabad döntése, hiszen egy olyan embernek, akitől függőségben van, nem lehet szabadon nemet mondani (ugyanezért etikátlan pl. a tanár-diák vagy edző-gyerek közötti szexuális viszony). Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy vér szerinti szülőről, nevelőszülőről, örökbefogadó szülőről vagy bárkiről is van szó. Egész egyszerűen annyi az alapelv, hogy nekünk kiszolgáltatott emberre nem kényszeríthetünk szexuális kapcsolatot, még akkor sem, ha látszólag vevő volna rá. Ja, hogy akkor szegény apukának meg kell tartóztatnia magát? Hát bizony. Akárcsak a többi olyan esetben, amikor nem rohan le az utcán szembejövő vadidegen vonzó nőket. A gyerekével visszaélő apák többsége ugyanis ezt nem teszi (és a kevesebb, de létező incesztus-elkövető anya sem a férfiakkal). Ha képes más nőkben tisztelni az önálló személyiséget, akkor legyen szíves a saját gyerekében is.
Mondjuk ez csak akkor fog maradéktalanul megvalósulni, ha végre a gyerekeket is teljes jogú személyeknek fogjuk tekinteni – ami sajnos még a jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése