Azok

***SPOILER***

Egy kisalföldi faluban békésen élnek egymás mellett a halászó-földművelő őslakosok és az újabban betelepült városiak. Mígnem egy szép napon menekülttábor nyílik a falutól pár kilométerre. A néző előre sejti, hogy ez fel fogja korbácsolni az indulatokat, de a konkrét eseményeken lehet, hogy meglepődik. Ugyanis a magukat műveltnek tartó betelepültek árasztják a bődületes rasszista marhaságokat, míg az iskolázatlan helyi öregeknek a világon semmi baja sincs a menekültekkel (és amúgy több információval is rendelkeznek a helyzetükről, mint középosztálybeli társaik). A falu két pártra szakad: a betelepültek mély megvetéssel beszélnek nemcsak a feketékről, hanem a „gumicsizmás parasztok”-ról is, és szövetséget kötnek, hogy átvegyék a település vezetését.

Sokszor hallani, hogy a falusi/iskolázatlan/egyszerű emberek előítéletesebbek, mint a művelt városiak – na ez itt megdőlni látszik. Mint ahogy az az elképzelés is, hogy aki egyszer megtapasztalt valamilyen élethelyzetet (mondjuk a kívülállást), az empatikusabb lesz azokkal, akik aktuálisan szenvedik azt el. Hiszen a betelepülő újgazdagok is kívülállók voltak egyszer, mégsem éreznek semmi empátiát azok iránt, akik most próbálnának beilleszkedni a közösségbe. Sőt, olyan módon ideologizálják meg a dolgokat, hogy még ezeket a próbálkozásokat is elvitassák: az, hogy a menekültek egy része rendszeresen jár a misére, egy pillanatra kognitív disszonanciát okoz ugyan egy keresztény asszonyban, de aztán azzal intézi el, hogy biztos nem is értik, mi folyik ott, minthogy nem beszélik a nyelvet (amivel mellesleg megkérdőjelezi az egész Reformáció előtti kereszténységet). Igaz, hogy ők maguk a befogadottak, mégis elhatárolódnak nemcsak az újabban érkezettektől, hanem az annó őket befogadóktól is.

Ennek a furcsa dinamikának az lehet az oka, hogy egyetlen falu sem létezik a szélesebb társadalmi folyamatoktól függetlenül. Lehet, hogy a nagymagyar újgazdagok adott faluban betelepülők és talán számszerűleg is kisebbség, de társadalmi szinten ők vannak jobb helyzetben a hagyományos életmódot folytató helybeliekhez képest. Ez adja nekik nemcsak az önbizalmat, hogy jobbak azoknál, hanem azt az anyagi és kulturális tőkét, amely lehetővé teszi, hogy kampányt indítsanak az önkormányzati választásokon. Azok a domináns ideológiák, amelyeket ők magukévá tesznek, éles ellentétben állnak a falusi öregek által képviselt józan paraszti ésszel, de éppen intézményes hátterük miatt sokkal erősebben hatnak. Aki tehát társadalmi szinten kisebbség, akkor is hátrányba kerül saját lakókörnyezetében, ha ott számszerű többségben van.