***SPOILER***
A már Budapesten élő, erdélyi származású pszichiátert felkeresi régi kollégája, Zsuzsa, és segítséget kér. Zsuzsa családja aktív ellenálló volt a Ceaucescu-korszakban, és a történések azt bizonyították, hogy valaki jelentett róluk a Securitate-nak. Zsuzsa rájött, hogy ez az ő férje volt, akitől azután el is vált. Csakhogy a férj, Gábor, az a fajta ember volt, aki mindenkit meghódít: intelligens, tehetséges, jó társalgó, jó barát. Ezért senki sem hisz Zsuzsának, beleértve a pszichiáter barátot, aki megállapítja, hogy Zsuzsának üldözési mániája van és antidepresszánsokat ír fel neki. Csak egy kihallgatott beszélgetés győzi meg arról, hogy a nő igazat mondott.
Zsuzsa kálváriája nagyon hasonlatos a családon belüli erőszak áldozatainak tapasztalataihoz. Hiszen a bántalmazónak is Janus-arca van: másokhoz annyira kedves, hogy senki se tudja elképzelni agresszív állatként. Ráadásul módszeresen rontja is az áldozat hitelét másoknál, akárcsak Gábor, aki apró trükkökkel próbál meggyőzni mindenkit - Zsuzsát is beleértve - arról, hogy Zsuzsának tévképzetei vannak. A bántalmazottaknak nemcsak nem hisznek, hanem gyakran kétségbe vonják szellemi épségüket, ami még inkább megnehezíti számukra a kapcsolatból való kilépést vagy a rendőrségtől való segítségkérést.
Azt gondolom, egy másik rendszerben a filmbéli Gábor bántalmazó lett volna. A 80-as évek Romániájában azonban nem volt erre szükség, hiszen maga a rendszer nyújtott számára eszközt ahhoz, hogy ellenőrzés alatt tartsa a családját. Ráadásul ezt sokkal könnyebben titokban tarthatta, és sokkal több embert tönkre tudott tenni általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése