An Anschluss 50. évfordulójára írt darabban egy zsidó család tagjai lamentálnak az ország állapotáról. Hogy még mindig mekkora az antiszemitizmus, meg egyáltalán. Eközben ők maguk is folyamatosan sztereotípiákkal dobálóznak az osztrákok más csoportjairól: a linziek tiszta gáz, a felső-ausztriaiak bumburnyákok, és én ugyan szóba nem állok senkivel, aki Grazból származik.
Senkinek sem új, hogy a kisebbségeken belül ugyanúgy megy a kirekesztés, mint a többségen belül. Nemrég egy netes meleg fórumon valaki negatívan nyilatkozott a selypítve beszélő lányos meleg fiúkról (bár én magam ezt a vonást inkább filmes vagy színpadi megjelenítésükben szoktam tapasztalni, mint a való életben), majd miután többen megkritizálták ezért, közölte, hogy ja, feminista bölcsészekkel el se kezd vitatkozni. De ez csak egy jellemző példa a sok közül. És nem az a baj, hogy a kisebbség tagjainak is vannak sztereotípiái. Hanem az, hogy ez nem tudatosul, és ugyanolyan kategorikus kijelentéseket teszünk másokról, amelyek miatt felháborodunk, ha ők mondják rólunk. Egy kicsit több kell ide, mint a „ne ítélj és ne ítéltess” vagy a „ha mi nem fogadunk el másokat, hogy várhatnánk, hogy ők elfogadnak minket?” Az kell, hogy tudatosan átgondoljuk az értékrendünket és a sztereotípiáinkat, mielőtt bárkit is dobozokba helyeznénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése