A könyvbemutató során a két börtönpszichológusnak feltettem egy kérdést a börtön hatalmi rendszerében elfoglalt helyükről. A válasz: a börtön hatalmi rendszere nem olyan egyértelmű, nem arról van szó, hogy a nevelők/őrök/stb. ellenőrzik/irányítják a fogvatartottakat. Például a rabok különböző trükkökkel olykor kizsarolják, hogy másik zárkába vagy akár másik intézménybe helyezzék őket.
Ez a válasz szerintem erősen összekeveri a dolgokat. Attól, mert valaki ellenáll a hatalmi rendszernek, az a rendszer még működik; Sophie Schollék röplapoztak ugyan, de attól még Hitler maradt hatalmon, és a nők bizonyos foglalkozásokból való kirekesztése a XVIII-XIX. századokban nem szűnt meg attól, hogy egyes nők férfinak tettetve magukat művelni tudták őket. Sőt, pont azért volt szükség a röplapokra illetve az álcázásra, mert ők a hatalmi rendszerben elnyomott helyet foglaltak el. Ha a rabok szabadon dönthetnének börtönbeli életük körülményeiről, nem lenne szükségük trükközésre.
Elég bizarr, hogy pont a börtönnel kapcsolatban hangzik el egy ilyen válasz, amelynek hatalmi rendszer-jellege meglehetősen nyilvánvaló. Az a tapasztalatom azonban, hogy mi magyarok (a külföldieknél mást tapasztalok, igaz, nem-magyar ismerőseim többségére jellemző a feminista vagy emberi jogi szemlélet) nehezen ismerjük be, hogy egyes hatalmi viszonyokban mi vagyunk fölül. Az Élő Könyvtár képzésen volt egy gyakorlat: írjuk le azokat az identitásainkat, amelyek szempontjából kisebbségnek, majd azokat, amelyek szempontjából többségnek számítunk. Akikkel egy csoportban voltam, hajlamosak voltak azt mondani, hogy egyetlen többségi identitásuk sincs. Amikor említettem nekik párat (pl. fehér, középosztálybeli, iskolázott stb.), tiltakoztak, mondván, hogy de ez az ő életükben nem játszik szerepet. Pedig pont erről van szó: annak, aki a másik csoporthoz tartozik (pl. ez esetben roma, munkásosztálybeli és/vagy írástudatlan) igenis számít. A hatalmi helyzet azzal a kiváltsággal jár együtt, hogy nem kell tudatosan foglalkozni az identitásoddal: heteróknak nem kell coming outolni, a cisz nőnek azon gondolkoznia, hogy mit jelent számára nőnek lenni, vagy a fehérnek azt latolgatnia, hogy bőrszíne mennyiben befolyásolja esélyeit a munkaerő-piacon. Persze azért az lenne az ideális, ha az emberek a többségi vagy hatalmi helyzetükkel is tisztában lennének. Addig ugyanis nem fogják tudni megérteni az alárendelt viszonyban levő emberek viselkedését és érzéseit - márpedig egy börtönpszichológustól például szerintem ez alapkövetelmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése