2012. november 29., csütörtök

A Szent Johanna Gimi 4.

Ahogy a szerelmek és balhék történetét olvassuk, könnyen elsikkad, hogy az egyik főszereplő kőkemény zaklatás áldozata. Pedig azokért, amiket bosszúvágyó ex-barátja csinál – tulajdon megrongálása, sőt fizikai erőszak – haladóbb országokban simán eljárás indulhatna ellene. Itt azonban még a tanárok sem lépnek közbe egészen addig, amíg verekedésre nem kerül a sor a zaklató és Virág aktuális barátja között, azt a többiek le nem filmezik és föl nem teszik a youtube-ra. A tanárokat a jelek szerint akkor is jobban érdekli az iskola jó híre, mint az áldozat támogatása, mert őt még csak egy megbeszélésre se méltatják.

A sztorit olvasva sajnos nagyon is realisztikusnak éreztem, hogy egy magyarországi tanár előbb értesül az iskolájában folyó zaklatásról vagy erőszakról az interneten keresztül, mint saját megfigyelései által. A pedagógusok megdöbbentően kevés figyelmet fordítanak a zaklatásra, bullyingra és társaira. Sokan egy kézlegyintéssel elintézik, hogy á, ez csak gyerekes csúfolódás (figyelmen kívül hagyva, hány gyerek lesz emiatt öngyilkos vagy depressziós, vagy akár marad ki az iskolából), mások nem mernek fellépni az erőszakos diákok ellen, nehogy a szüleikkel gyűljön meg a bajuk. A többség azonban valószínűleg észre sem veszi, milyen dinamikák működnek a diákok között.

Most zajlik a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen, és ilyenkor mindig posztolok valamit ebben a témában. A mostani blogbejegyzésem a tanároknak, szülőknek és fiatalokkal foglalkozó más felnőtteknek szól. Arra kérném őket, tartsák nyitva a szemüket és a szívüket, hogy segítségére tudjanak sietni azoknak a valóságos tinédzsereknek, akik a kortárs csoporton vagy akár az iskolán belül válnak zaklatás vagy erőszak áldozatává.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése