http://www.youtube.com/embed/kBdfcR-8hEY
A harvardi prof órakezdő feladatként elgondolkoztató példát vet fel. Villamosvezető vagy, egy domboldalon száguld le a villamos és elromlik a fék. (Franknek már eleve a szituáció elképzelése nehézséget okozott, de biztos nem járt még Lisszabonban.) Előtted a síneken 5 ember dolgozik: ha beléjük rohansz, biztosan meghalnak. Egyetlen dolgot tehetsz: ha elfordítod a kormányt (az még működik), letérsz a másik sínre, ahol csak egy ember halálát fogod okozni. A kérdés: elfordítod-e a kormányt, miért/miért nem?
A diákok persze különböző magyarázatokat adtak a döntésükre. Akik elfordítanák (a többség) azzal érveltek, hogy inkább egy ember haljon meg, mint öt. Egy fiú, aki nemmel válaszolt, úgy érvelt: veszélyes ideológia, hogy a többség érdekében elpusztítható a kisebbség, a népirtásokat is ezzel szokták indokolni.
Én kétfajta választ hiányoltam a kérdésre. Az egyik: azért nem fordítanám el a kormányt, mert nincs jogom dönteni más emberek (és mellesleg szerintem más állatok) életéről vagy haláláról. Ha a szellemek úgy rendelték, hogy az öt ember haljon meg, milyen jogon lépek közbe? Meglep, hogy egy amerikai, ráadásul multikulturális közegben senkinek nem jutott volna eszébe ez a gondolat (a szellemeket esetlegesen Istennel/J-h-v-val/Allahhal stb. behelyettesítve); talán csak nem mondták ki, nehogy fatalistának gondolják őket.
A másik válaszom: kiordítanék a villamosból az 5 embernek, hogy meneküljenek! Nem biztos, hogy sikerül nekik, de én mindent megtettem a megmentésükre anélkül, hogy valaki mást szándékosan veszélybe sodortam volna. (Jó, nekem is hosszas gondolkodásba telt ez a változat, éles helyzetben talán nem jutna eszembe, bár akkor valószínűleg a kormányt elfordítani sem). Ha valaki az előadóban felhozza ezt az alternatív megoldást (ahogy egy későbbi példánál egy srác tett is ilyesmit), a prof valószínűleg azzal reagálna, hogy „you’ve ruined my philosophical point.” Pedig pont hogy nem. Hiszen itt az történt, hogy felkínáltak két alternatívát, és az emberek annyira csak ezekben tudtak gondolkodni, hogy eszükbe sem jutott: van harmadik (vagy akár negyedik, ötödik) lehetőség. A villamosvezetőéhez hasonló helyzetben könnyű azzal érvelni, hogy morálisan egyik opció sem volt elfogadható, de megpróbáltuk a kisebbik rosszat választani. Pedig az igazság az, hogy az illető talán bele se gondolt: létezhet olyan megoldás, amit ugyan tudatosabban kell keresni, viszont erkölcsileg elfogadható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése