Molly egyik (nő) szeretőjének furcsa szokásai vannak: csak úgy tud elélvezni, ha közben arról fantáziál, hogy mindketten férfiak és férfivécében/fiúkollégiumban/satöbbi szedik fel egymást. Ugyanezen nő férfi szeretője viszont, kevéssé meglepő módon, arról fantáziál, hogy mindketten nők és partnernője az ő dús kebleire gerjed rá.
A szerző egyértelműen azt akarja illusztrálni, milyen szánalmasak a heterók, hogy ilyen fantáziajátékokra van szükségük a szexhez (szemben az „egészséges” leszbikus hősnővel, aki csak simán szeretkezik). A mai olvasó tekintheti a furcsa párt egzotikumkeresőknek vagy akár látens transzszexuálisoknak. Nekem azonban van két formabontóbb magyarázatom. Az egyik: mi van, ha a férfi és nő éppúgy nem mereven elhatárolható kategóriák, mint a homo- és heteroszexuális? Biológiailag tudjuk, hogy így van (lásd interszexuálisok), de ha nagyon megkapargatjuk a nemi identitást, azt találjuk, hogy szinte senki sem 100% biztos benne. Persze ez múlik azon is, hogy az extrém nemiszerep-elvárásoknak gyakorlatilag lehetetlen megfelelni, és ezt a bizonytalanságot kevesen fogalmazzák meg úgy, hogy „tulajdonképpen nő vagyok, de egy kicsit azt hiszem, férfi is.” Ennek ellenére például sok nő számol be arról, hogy gyerekkorában szeretett volna fiú lenni (a férfiak a fordítottjáról kevésbé, de ez szólhat a társadalmi nyomásról is). Ha egy kutató valahogy, valamikor kidolgozna egy módszert a nemi identitás nüanszainak a mérésére, kiderülhet, hogy ennek is megvan a maga Kinsey-skálája; azaz (majdnem) mindenki genderqueer, csak a többség nem tudja magáról.
A másik magyarázatom egyszerűen a szexuális gyakorlatról szól. A nő azért képzeli el, hogy férfi és farka van, mert aktív akar lenni a szexben, a női testről fantáziáló férfi pedig passzív. Egy heteró közegben ez csak úgy képzelhető el, ha a másik nemmel azonosulnak (beszéltem már olyan férfival, aki szexuális identitásválságba került azért, mert szereti, ha a felesége dildóval megdugja). A merev szerepleosztások a szexben gyakran válhatnak az élvezet gátjává. De ezeket egyelőre még leginkább a leszbikusoknak sikerült túllépni – heteróknál tabunak számít a szerepcsere (bár attól páran még gyakorolják), és a meleg férfiaknál is gyakori az aktív-passzív felosztás. Pedig nincs semmi rossz a kísérletezésben. Sőt, tulajdonképpen a fantáziálásban sem – amíg nem felejtjük el, ki van valójában mellettünk az ágyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése