Rita Mae Brown: Rubyfruit Jungle

Molly és Leroy unokatestvérek és legjobb barátok, együtt nőttek fel. Kamaszkorukban azonban Leroy furcsán kezd viselkedni: kritizálja Mollyt, amiért az fiús játékokat játszik és motorozni szeretne ahelyett, hogy a frizurája és a csinos ruhák kötnék le az érdeklődését. Molly nem érti a dolgot: miért zavarja Leroyt, hogy ő mit csinál? De Leroy megmagyarázza: „mert ilyen dolgokat a fiúk csinálnak, és ha te is csinálod, akkor honnan tudom, hogy én fiú vagyok?”

A feminista írónő gyönyörűen belelát abba, mi vezeti a társadalom hatalmon levő csoportjait más csoportok korlátozásához: ezzel akarják bebiztosítani saját ingatag identitásukat. (Leroyról hamar ki is derül, hogy szexuális identitása finoman szólva bizonytalan.) A férfiak azért akarják a nőket mindenáron visszaszorítani a feleség- és anyaszerepbe, mert a társadalom változásaival elbizonytalanodtak a saját szerepüket illetően. Nyugaton emiatt alakulnak sorra a férfi önismereti csoportok, amelyek egy része nyíltan antifeminista retorikával próbálja megerősíteni a résztvevők identitását, mások különböző beavatási szertartásoknak és bátorságpróbáknak vetik alá őket, amelyek után igazi férfinak érezhetik magukat (ezek aranyos paródiáját láthatjuk a Hálószobák és előszobák című filmben). És ugyanez történik akkor is, amikor a heterók mindenáron keretek közé akarják szorítani a melegeket, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy túlzottan hasonlítanak hozzájuk.

Persze queer szemmel nézve az ilyen stratégia enyhén szólva problematikus. Hiszen sem a férfi/nő, sem a meleg/heteró nem élesen elhatárolható és egymást kizáró kategóriák. De még ha valaki kizárólagosan az egyiknek vagy a másiknak gondolja magát, akkor is felmerül a kérdés: miért csak a másikkal szemben lehet meghatározni egy identitást? Egy férfi mondhatná például: én férfi vagyok, nekem ez ezt és ezt jelenti (pl. hogy szeretek motorozni, állva pisilek, nem szoktam sminkelni magam – hogy egy viszonylag sztereotip változatból induljunk ki). Vannak férfiak, akiknek férfinak lenni nem ezt jelenti, hanem pl. azt, hogy aktívak a szexben vagy kertészkedni szoktak. Én elfogadom, hogy ők máshogy állnak hozzá a dolgokhoz. Vannak továbbá olyan személyek, akik nem férfiak (nők, interszexuálisok, genderqueerek), nekik is van valamilyen elképzelésük arról, hogy számukra az ő identitásuk mit jelent. De nekem ez nem érdekes, mert ha mondjuk kiderül valakiről, hogy interszexuális létére nem sminkeli magát, attól még ő nem lesz a szememben férfi, és én sem leszek kevésbé az. Nem feltétlenül az a baj, hogy különböző identitáskategóriák léteznek, hanem hogy mindenképpen egymással ellentétesnek akarjuk látni őket. Ironikus ez egy olyan korban, amikor legalábbis a nem szélsőségesen rasszista gondolkodású emberek minden más szempontból az emberiség egysége mellett foglalnak állást.