A 12 éves Ada saját rendszere szerint osztályozza a dolgokat. A „valóságos dolgok” ritka és fölbecsülhetetlen értékűek; a szimplán „dolgok” az élet rutinszerű anyagát alkotják, a „kísértetdolgok” vagy „ködök” pedig negatív események, mint a betegség, csalódás vagy halál. Az egyazon időben jelentkező 3 vagy 4 ugyanolyan dolog „tornyot”, a gyors egymásutánban következők „hidat” alkotnak. Az élet legnagyobb gyönyörei tehát a „valóságos tornyok” és a „valóságos hidak”.
Mosolyoghatunk a naív bakfison, aki számára a szép dolgok valóságosak, a negatívak pedig csak ködök vagy kísértetek. De mi felnőttek észrevesszük-e a „valóságos dolgokat”? Meglátjuk-e a szépséget az egy időben vagy egymás után jelentkező apró örömökben – mint a virágillat, egy macska dorombolása, kedvesünk bőrének érintése vagy kedvenc számunk váratlan felhangzása a rádióban? Van, hogy jó hangulatunk lesz, de nem is tudjuk, minek hatására. Pedig én nem hiszem, hogy a tudatosság megölné a spontaneitást. Ellenkezőleg: ha tudatosul bennünk, mennyi minden okozhat nekünk örömet a környezetünkben, rögtön képesek leszünk a boldogságot valóságosnak, a szenvedést pedig meg-megjelenő, de elűzhető kísértetnek látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése