Pleasantville

***SPOILER*** A főszereplő testvérpár egy 50-es évekbeli amerikai sorozat fekete-fehér világába csöppen, ahol mindenki nagyon szolid és decens; annyira nem történik semmi, hogy a tűzoltók nem is tudják használni a spricnit, mert egyedüli feladatuk a fákon rekedt kiscicák mentése. A két tinédzser azonban felrázza az állóvizet: általuk a város lakói megismerik a szex, az önkifejezés, az olvasás örömét. És akik megtalálják a szenvedélyüket - akár a maszturbálásban, akár a festésben vagy bármi másban - azok hirtelen színessé változnak. Jellemző módon ők többségükben nők és tinédzserek. A tiszteletet parancsoló férfilakosság viszont mélységesen felháborodik a formabontáson. Megindul a kirekesztés (a film egyik legnagyobb poénja egy tábla egy bolt bejáratánál: "Színeseket nem szolgálunk ki"); sorra születnek az olyan törvények, amelyek megpróbálják visszaszorítani a szenvedély keltésére alkalmas tevékenységeket (pl. zenehallgatás, oktatás). A folyamatot azonban nem lehet megállítani, és eljön az a nap, amikor mindenki színessé válik. Magyarországon is sokan vannak, akik szeretnék, ha mindenki fekete-fehér volna. Ez az egyik forrása a homofóbiának: a melegség szembesíti az átlagpolgárt azzal, hogy nem az ő életformája és világnézete az egyedüli lehetséges. Ugyanakkor a fekete-fehér gondolkodás nemcsak a heterókra jellemző. A közelmúltban a pride.hu genderqueer fórumán találkoztam sok olyan emberrel, aki legszívesebben szürke sminket kenne föl a színes arcú emberekre. Ők azok, akik úgy állnak hozzá a világhoz, hogy csak heterók és melegek, illetve csak férfiak és nők léteznek. Nem tudják elfogadni,hogy a világ sokkal színesebb, mint gondolnák. Gúnyolódnak a queereken és a genderqueereken, mert félnek szembenézni azzal, hogy talán ők maguk sem passzolnak 100%-osan a kategóriákba. Rossz hírem van, srácok: valahol belül mindenki színes, vagy ilyen, vagy olyan szempontból. És egy idő után már nem lehet úgy tenni, mintha a világ fekete-fehér lenne.