Baraka

Emlékszem, milyen megrázó élmény volt ez a film sokaknak a 90-es évek végén. Egy barátom ennek köszönhetően döntött úgy, hogy nem eszik többé tojást, de az emberi nyomor képei is ugyanekkora hatással voltak a nézőkre. Ma, 20 évvel később megnézve nem éreztem ugyanezt a döbbenetet. Azok a témák, amik akkoriban sokkolóan hatottak, ma már egy kellően tájékozott ember számára részei a mindennapi tudásnak. A nagyüzemi állattenyésztés kegyetlensége mindennapi beszédtéma. Tudjuk, milyen kizsákmányolás folyik a kínai gyárakban (a globalizációnak köszönhetően egyesek saját bőrükön is), és nincs abban semmi meglepő, hogy emberek a szeméttelepen keresik meg a betevőt, ha látta valaki az Iszka utazását. Nem feltétlenül az ingerküszöbünk csökkent le, inkább többet tudunk a világ sötét oldaláról. Ami jobban elgondolkodtatott: hogy ezt a filmet ma is ugyanígy le lehetne forgatni. Ugyanígy találnának hozzá nemcsak termálvízben fürdőző majmokat és siratófalnál imádkozó zsidókat, hanem futószalagon továbbított kiscsibéket és kartonpapíron alvó hajléktalanokat is. Pedig ez egy 20 éves film. Minimum 20 éve látjuk ezeket a problémákat, mégse sikerült még őket felszámolni.