Vera a 90-es évek elején 33 new yorki meleget és 39 leszbikust kérdezett az identitásáról. Számos meglepő eredménye közül az egyik: a nők csaknem felének huszonéves koráig fogalma sem volt róla, hogy létezhet két nő között szexuális, illetve párkapcsolat. Általában akkor tudták meg, amikor főiskolásként csatlakoztak egy feminista csoporthoz és/vagy találkoztak egy leszbikussal. (A férfi válaszadók ellenben mind tudtak a homoszexualitás létezéséről, gyerekkoruktól fogva.) Addig nők iránti vonzalmaikat fel sem fedezték, vagy valamiféle abnormalitásnak tekintették, vagy megpróbálták nem-szexuális jellegű kötődésnek értelmezni.
Noha nyilván nem vehető egy kalap alá a 20 évvel ezelőtti New York és a mai Magyarország, azért elgondolkodtató, vajon jobb helyzetben vannak-e itt a nőkhöz vonzódó nők. Hiszen feminista csoportok alig vannak, és abban a kevésben sem esik sok szó a leszbikusságról. A nagyobb tévéadókon kevesebb sorozatban és filmben láthatunk melegeket és leszbikusokat, mint a 80-as évek Amerikájában. A meleg egyesületek és rendezvények is kevésbé láthatóak. A hírekben a csaknem egyedüli LMBTQ téma a felvonulás, amelynek kapcsán a fotókon rendszerint transzvesztiták és olykor meleg férfiak szerepelnek, nők gyakorlatilag soha. Persze az interneten rengeteg infó és közösség van, na de ahhoz, hogy az ember rákeressen egy fogalomra, ismernie kell a fogalmat magát, ugyebár.
Szóval meggyőződésem, hogy ma is nőnek föl fiatal lányok úgy Magyarországon, hogy kizárólag heteroszexuális mintákat látnak maguk körül. Lehet, hogy sokan akkor is heteroszexuálisok maradnának, ha látnának meleg mintát is (hiszen még San Franciscóban is élnek heterók, pedig aztán…) De legalább meglenne a lehetőségük, hogy mérlegeljék a másik életformát is, és nem középkorú családanyaként szembesülnének azzal, hogy megélhették volna nők iránti vonzalmaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése