***SPOILER***
Bele lehet szeretni egy bipoláris személybe? A filmbéli pszichiáternőnek sikerül. Persze Mr. Jones épp a mániás szakaszban van, továbbá úgy néz ki, mint Richard Gere (merthogy ő játssza), a nő meg éppen most csalódott egy újabbat volt férjében. Számomra ez utóbbi két tényező nagyban magyarázza a reakcióját. Mr. Jones ugyanis, mániás szakaszában, hihetetlen életerőt sugárzik ugyan, viszont mérhetetlenül öntörvényű, ráakaszkodik az emberekre, kéretlenül a lelkükbe mászik és tulajdonképpen nem hagyja, hogy másképp történjenek a dolgok, mint ahogy ő szeretné. Szóval egy kiegyensúlyozott, egyenrangú kapcsolatra akkor is képtelen volna, ha időnként nem váltana át a depressziós szakaszba.
A múlt héten beszélgettem egy mániás szakaszban levő bipoláris személlyel, és ugyanezt az énközpontúságot fedeztem fel benne (viszont nem nézett ki úgy, mint Richard Gere). Végeérhetetlenül beszélt, nem törődve azzal, hogy követjük-e vagy érdekel-e minket, vagy netán szeretnénk-e másról is beszélgetni. Nem tudom, hogy ez automatikus velejárója-e a bipoláris depressziónak, vagy egyszerűen az történik, hogy a pszichiátriai betegek elszigetelődnek a társadalomtól, ezért állandóan önmagukkal foglalkoznak és egy idő után képtelenek lesznek kifelé figyelni. Akárhogy is, sem a film, sem a pénteki találkozás nem győzött meg arról, hogy bipoláris emberrel (mármint ha nem kezelik) képes lennék párkapcsolatra vagy akár közeli barátságra. Még a mániás szakaszban sem, sőt talán akkor még kevésbé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése