***SPOILER***
Az AZT hasznos kis gyógyszerkoktél: például jelentősen lecsökkenti a HIV-fertőzött anyáról magzatra történő vírusátvitelt. Standard formáját 076-os számmal jelölik, és a szokásos 25%-ról 8%-ra csökkenti az átvitel esélyét, ha időben (a terhesség 14. hetében) elkezdik adagolni. 1997-ben azonban kutatók egy új AZT-adagolási módszert kezdtek el tesztelni 9 afrikai országban, amelyet elég a terhesség 36. hetében elkezdeni, és nem mellékesen tizedannyiba kerül (viszont feleannyira hatékony). Kutatásuk azonban nem ezért, hanem etikai szempontból került reflektorfénybe.
Sokan kifogásolták, hogy minek kellett egyáltalán tesztelni a cuccot, ha kevésbé hatékony, mint a 076-os. De a legnagyobb felháborodást az okozta, hogy a kutatók a kontrollcsoportnak placebót adtak, vagyis a kutatásban részt vevő terhes HIV-pozitív nők egy része semmilyen gyógykezelést nem kapott. Az amerikai szakértők ezen mélységesen felháborodtak, bár afrikai kollégáik megjegyezték: minthogy egy átlag afrikai asszony nem engedheti meg magának az ilyen kezelést, a placebó-csoportot nem fosztották meg semmitől. Maguk a kutatási alanyok is azt mondták: vállalják a kockázatot, hogy nem jutnak gyógykezeléshez, ha ezzel hozzájárulnak, hogy a hasonló helyzetben levő nők a jövőben segítséget kaphassanak. Mégis ezen pörgött az egész nemzetközi orvosközösség, pedig Claire szerint nem ez volt a legnagyobb gáz. Hanem az, hogy miért is kellett ilyen drága kutatásra költeni a pénzt ahelyett, hogy pl. szexuális nevelést vagy óvszereket finanszíroztak volna belőle? Azért, mert a gyógyszerkoktél gyártójának igen jól jött egy afrikai piac. És azok az amerikaiak, akik mélységesen etikátlannak tartották, hogy egy, a meglevőnél kevésbé hatékony kombinációt teszteljenek, azt nem tekintették etikai problémának, hogy egy 800 dolláros kezelést áruljanak olyan országokban, ahol egy személy éves egészségügyi kiadásai a 10 dollárt sem érik el.
A történet Claire szerint a globális hierarchiák szép példája. Az amerikaiak a világ szemeként őrködnek az etikai alapelvek fölött és nagylelkűen eljuttatják gyógyszereiket Afrikába, leszarva, hogy ott senki se tudja megfizetni őket. Ugyanakkor ők finanszírozzák a kutatásokat, vagyis az afrikai kutatóorvosoknak alkalmazkodniuk kell, ha legalább néhány páciensük állapotán javítani szeretnének. Nem kell ehhez Afrikába menni: Magyarországon is folytak/folynak olyan HIV-prevenciós projektek, amelyeket Amerikából importáltak és a magyar helyzetre csaknem teljesen alkalmazhatatlanok. A helyi kutatónak kicsi az esélye, hogy változtasson a rendszeren, tehát vagy belemegy a majdnem értelmetlen kutatásokba, vagy kiszáll az egészből és végképp nem segít senkin. Nekem sincsenek illúzióim: a mostani egyetemem ugyan nem állít olyan elvárásokat, amelyeket korlátozónak éreznék, de ha valaha is kutatásból akarok megélni, számos kompromisszumot kell majd kötnöm és esetleg belemenni értelmetlen vagy akár etikailag problémás projektekbe. És az utóbbi esetben a közvélemény mindig a kutatókat hibáztatja, nem pedig azokat, akik a kompromisszumokat rájuk kényszerítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése