***SPOILER***
Tibor halálosan szerelmes feleségébe, az ünnepelt művésznőbe, Bajor Gizibe. Ezért minden rossztól meg akarja védeni. A körülöttük dúló terrortól; attól, hogy útlevelet kértek (de nem kaptak) Angliába; attól, hogy beidézték őket az Andrássy út 60-ba; sőt, attól is, hogy Gizi halálos beteg, és a kálciumnak álcázott napi injekciók állapotának szinten tartására hivatottak. Ez a féltés (és persze mellette a féltékenység) odáig fajul, hogy mikor szembesítenie kellene Gizit a valósággal, inkább halálos adag morfiumot ad be neki, majd utána saját magának.
A féltékenység, illetve a "csak az enyém legyél" típusú kívánság jól ismert jellemzői a birtokló személyiségnek. Mészáros Márta filmje azonban megmutatja: az is a másik birtoklása és egyben korlátozása, ha "a saját érdekében" eltitkoljuk előle a valóságot. Ami persze irreális próbálkozás: Gizi nagyon is látja, mi folyik az országban, próbál is segíteni a bajba jutott ismerősöknek, sőt saját jól felfogott érdekében lefekszik a színházi párttitkárral. Tibor attól tart, felesége összeroppanna, ha értesülne saját betegségéről vagy a londoni út tervéről, illetve kudarcba fulladásáról. Irén, az orvosnő, aki nem-birtokló szerelemmel szereti Gizit, meg van győződve ennek az ellenkezőjéről. "Gizi kibírta volna"-állítja az utolsó képsorokon. Így mond rekviemet két emberért, akiknek értelmetlenül kellett meghalnia csak azért, mert az egyik képtelen volt egyenrangú felnőttnek tekinteni a másikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése