Orchideák

***SPOILER***
Phoebe interszexuális. Sokáig azt hitte, egyedül van ezzel az egész világon, de Ausztráliában mindenképp. Aztán egy nap elindul, hogy megkeressen másokat, és dokumentumfilmet forgasson róluk. Összesen három interjúalanyt talál az interneten keresztül (legalábbis három olyat, aki vállalta a megjelenést a filmben). Ez igen kevés anyag lenne. Szerencsére kiderül, hogy saját húga is interszexuális (ez annyira nem véletlen, lévén a jelenség öröklődik), sőt egy volt iskolai tanára is (na ez már egészen elképesztő véletlen). De a létszám még így se nagy ahhoz képest, hogy a gyerekek kb. 1%-a sorolható az interszexualitás valamelyik formájához. Valahol olvastam, hogy több interszexuális születik, mint albínó. Akkor most tegye fel a kezét, aki látott már albínót, meg aki látott már interszexuálist… mármint úgy, hogy tudta ezt róla. Akárcsak a melegség, ez se látszik (felöltözve semmiképp), így ezt is könnyű eltitkolni.

Amikor a 80-as években először szerettem bele egy lányba, én is azt hittem, hogy egyedül vagyok a világon. A médiában, a filmekben nem lehetett melegeket látni; az egy-két szexuális felvilágosító könyv devianciaként utalt rá, és nem említette, hogy nőknél is előfordul. Ugyanazt az elszigeteltséget éltem meg, mint Phoebe a filmben. Ezért lettem később aktivista, ezért megyek felvonulni és Melegség és Megismerés órákat tartani: hogy a mai tizenéves melegeknek és leszbikusoknak ne kelljen úgy felnőniük, hogy szörnyszülöttnek tartják magukat.

Aztán pár hónappal ezelőtt, saját magam számára is váratlanul, beleszerettem egy olyan emberbe, akinek a lelke nem kategorizálható ugyan, de férfi testben él. Fordított irányban élem meg ugyanazt a folyamatot, mint tizenéves koromban: leszbikus maradtam-e így, és ha nem, akkor mi vagyok? És ugyanúgy nem látok magam körül másokat, akikkel ez történt volna, akik ugyanezt a dilemmát élték volna meg. A láthatatlanság ismét körülvesz. Pedig biztos vagyok benne, hogy vannak hasonló helyzetben levő emberek. A melegség mára már nem tabutéma, mégis vannak olyan jelenségek – mint az interszexualitás vagy az én helyzetem – amelyeknek még idő kell, hogy bekerüljenek a társadalmi diskurzusokba.