***SPOILER***
A darab főszereplője két írnok, akik visszavonulnak egy kisvárosba és a tudománynak szentelik életüket. Kilószámra falják a könyveket és megpróbálják az olvasottakat átültetni a gyakorlatba először a gazdálkodás, majd a 48-as forradalom kitörésével a politika terén. Ám házi készítésű befőttjük és pálinkájuk ugyanolyan katasztrofálisan sikerül, mint a nemzeti hadseregben való részvételük. A darab végére kiábrándulnak a tudományból, gazdálkodásból, szerelemből, politikából egyaránt.
A darab végén a néző hajlamos osztozni a két írnok azon nézetében, hogy erőfeszítéseiknek semmi haszna nem volt. Pedig egyvalamit elértek, csak ez a darab egyéb hangsúlyai mellett csaknem elsikkad (már amennyire egy Kovács Lehel által játszott szereplő elsikkadni képes). Felkarolták ugyanis Marcelt, a falu bolondját: először elérték, hogy bevegyék őt a forradalmi hadseregbe, majd megtanították beszélni (amit mindenki reménytelen vállalkozásnak ítélt), befogadták, munkát adtak neki. A csaknem állati sorban tengődő lényből hűséges, ügyes, minimális szinten még gondolkodni is képes szolga lett. És ehhez nem kellett tudomány, se csodaszerek, csak emberi odafordulás.
Lehet, hogy sokakhoz hasonlóan én se fogok soha maradandót alkotni a tudomány területén, és legföljebb dilettáns szinten fogom azt művelni. De számunkra is nyitva áll az a lehetőség, hogy egy másik ember segítése, a neki adott támasz és/vagy szeretet által tegyünk valamit a világért. És még könyveket se kell olvasni hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése