Jeffrey Weeks az egyik kedvenc társadalomtudósom: mindig nagyon radikális gondolatai vannak, de ugyanakkor mindent aktivista szempontból is néz, és olykor még azt is beismeri, hogy az ő intelligens gondolatai a mozgalom számára nem túl praktikusak. Na meg általában jófej csávó.
Ez az írása annak az 1986-os brit törvénynek a kapcsán született, amely szerint az iskolákban tilos a homoszexualitást propagálni (bármit jelentsen ez), és a homoszexuális kapcsolatokról mint "színlelt családokról" beszélni. Azon túl, hogy persze jól lecseszi a csúnya heteroszexista törvényhozást, elkezd azon gondolkodni, hogy egy homoszexuális kapcsolat család-e. És végignézi a család különböző jellemzőit, és arra jut, hogy egy gyermektelen meleg párkapcsolat bizony nem felel meg a hagyományos definíciónak, akármennyire is próbálnak egyesek minden együttélési formát családnak tekinteni. Egy néni macskával ugyanúgy nem család, ahogyan 2 (3,4) együtt lakó szobatárs sem. Ne tessék már keverni a háztartást a családdal, kérem szépen, köszike.
Na de, kérdi Jeffrey, akkor miért akarunk mégis mindent családnak tekinteni? Azért, mert a kultúránkban nincsenek más fogalmi keretek emberek összetartozásának kifejezésére. Ha valaki közel áll hozzánk, rögtön rokonokra vonatkozó szavakat használunk rá, mert jobb szavaink nincsenek - és ez halmozottan vonatkozik, teszem hozzá én, a magyar nyelvre, ahol nem tudunk különbséget tenni a "barátnő" szexuális töltetű ill. anélküli változata között. Kitkának annó volt egy (fiú) barátja, akivel testvéreknek mondták magukat, de ugyanez a rendszer intézményesült formában megtalálható a szerzeteseknél. (Litvániában a nyelvórán a tanárunk egyszer megkérdezte egyik szerzetes diáktársamat, hogy hány testvére van. A válasz: "Nagyon sok testvérem van, szerte a világon, kolostorokban.") Még az antropológia sem mentes ettől, legalábbis mikor mi annó családfa-készítést tanultunk, nem említettünk olyan jeleket, amelyek pl. a házasságon kívüli párkapcsolatot jelölhetnék. Amikor az egyik órán egy ismert történetről kellett családfát csinálni és mi Bagollyal a Hamletet választottuk, lazán házasságot jelöltünk Hamlet és Ophélia között (megspékelve egy kis incesztussal Ophélia és Laertes között, hogy izgalmasabb legyen a dolog).
A meleg közösségben kifejezetten gyakori, hogy családtagként hivatkozunk hozzánk közel álló emberekre. Pedig ugye családtagjaink nem feltétlenül állnak közel hozzánk, és ezek a címkék is megkophatnak. Én a "sógorommal" évek óta alig kommunikálok, pedig annó, mikor a húgával szakítottam, azt mondta, hogy mindegy, a sógorság örökre szóló, speciális kapcsolat. A "férjem" máig közel áll hozzám, kedvelem, de tudom, hogy nincs különösebben fontos szerepem az életében. Ugyanakkor, ha Andrásról beszélek, általában úgy hivatkozom rá, hogy "a táncpartnerem". Ami kicsit béna, mert nem sugall különösebb érzelmi köteléket. Viszont egyszerűen nincsenek olyan szavaim, amelyek leírhatnának egy, a barátság szokásos jelentésénél szorosabb kapcsolatot. A táncpartner szónak legalább annyi előnye van, hogy abból csak egy van (legalábbis nekem).
A szexuális töltetű barátnő, helyett használható, de nem elfogadott, ill. archaikus a barátné, ezért én inkább a barát szót használnám, ami nem-semleges. Ennek ellenére én sem használtam, akkor amikor az egyik túrán egy kedves (valszeg az irányomban) érdeklődő fiatalember megkérdezte, hogy a barátnőm mit ment vásárolni a közértbe. Erre én azt mondtam, hogy a kolléganő valami csokit ment venni valószínűleg. Ezzel a - belátom nem teljesen megfelelő - meghatározással kívántam éreztetni, hogy nem vagyunk egy pár, viszont nem kellett körülményesen megmagyaráznom, hogy miért vagyunk csak barátok ha fiú-lány vagyunk ráadásul kettesben. Tulajdonképpen ezzel csak rejtegettem a melegségemet. Régi-jó reflexek. :-(
VálaszTörlésA közgazdaságtan a háztartás kifejezést használja, a szociológia gondolom inkább a családot a társadalom alapegységének. A család fogalma mint emberek közössége gondolom korszakonként változott (nagycsalád, meg ilyesmi), miért ne változhatna tovább? Miért ne lehetnék fiú párommal család, miért sine qua non-ja a családnak a gyerek?
Én is csak vékony szálon kapcsolódom a hagyományos értelembe vett családomhoz, több okból is ami most hosszú lenne. Tehát van egy általam elfogadott kis családom (egész pontosan ketten maradtunk édesanyámmal) ahova be tudnám sorolni a páromat, ha lenne. Ezen kívül húzódik a jóbarátok köre, de akkor hova tegyelek Téged ezek közé?
Mit szólsz a szeretteim kifejezéshez?
Mégiscsak jobb mint a Túl a táncpartnerségen? :-)
A barát szót én is hajlamos vagyok nemsemleges módon használni, de akkor meg automatikusan pasira értik, mint Jani, amikor leesett az álla arra a mondatomra, hogy "egy jó barátom meghalt mellrákban." A szeretteim nem rossz, csak nem igazán használatos egyes számban.
VálaszTörlésArról, hogy egy gyermektelen pár család vagy sem, elég sok könyvet írkáltak már, pont ezeken kéne mostanában átrágnom magam :-) Úgyhogy most inkább nem reprodukálom itt az ezzel kapcsolatos vitákat.
Túl a táncpartnerségen :-))
Amúgy meg jellemző, ha én boltba megyek, biztos csokit veszek, mi? ;-) (Pedig most nem is.)