2010. december 10., péntek

Isabel Allende: Dos palabras

A novella hősnőjének egészen fantasztikusan jó neve van: Belisa Crepuscolarionak hívják. De még érdekesebb a foglalkozása, ugyanis szavakat árul. Bármiféléket. Szerelmes levélbe, politikai beszédhez, ami éppen kell. Ha valaki nem találja a szavakat, ő potom áron megadja neki. És 50 centavó után még bónuszt is ad az illetőnek, egy olyan szót, ami csak az övé és amivel elérheti a céljait.

A sztori erősen hajaz arra az argentin filmre (címét elfelejtettem), amelynek hősnője a pályaudvaron leveleket ír meg azok helyett, akik nem tudnak írni-olvasni. De persze mégsem egészen. Belisa Crepuscolario nem egyszerű írnok: ismeri az összes szót, ami létezik (pályája kezdetén megtanult egy szótárt), és ezek segítségével ki tudja fejezni mások érzéseit és gondolatait. Igen sikeresen, legalábbis a novellában szereplő politikusjelölt esetében.

Az jutott eszembe erről, amit András vetett fel a múltkor Csaba elköltözése kapcsán: hogy miért is nem mondjuk meg az embereknek, mit jelentenek nekünk? Szerintem elsősorban a szavak miatt. Azok a szavak, amelyekkel érzéseinket kifejeznénk, gyakran hülyén hangzanak vagy annyira elcsépeltek, hogy valódi tartalmat senki se gyanítana mögöttük (ezt a problémát már Dömdödöm és Alfred J. Prufrock is átélte, egymástól függetlenül). Milyen jó is lenne, ha volna egy saját titkos szavam, amivel tényleg azt fejezhetném ki, amit gondolok vagy érzek, és a másik is úgy értené, ahogy én.

Szóval ha valaki találkozik Belisa Crepuscolarióval, üzenem neki, hogy lenne egy kis meló a számára.

3 megjegyzés:

  1. A brazil film címe: Központi Pályaudvar.
    Szerintem inkább azért nem mondjuk el az embereknek, hogy mit jelentenek nekünk, mert ezzel kiadjuk magunkat, sebezhetővé válunk, elismerjük, hogy szükségünk van a másikra, vagy elismerjük hogy szebb/jobb/okosabb/stb. nálunk és akkor már leértékelődtünk.
    Egyetértek azzal, hogy egyes szavaink devalválódtak, mert nem a megfelelő helyen és gyakorisággal használjuk.
    Az én titkos "szavam" az ölelés. Remélem te is úgy érted, ahogy én.

    VálaszTörlés
  2. Na, most lebuktam, hogy nem tudok megkülönböztetni egy brazil filmet egy argentintól - mentségemre szóljon, hogy szinkronizálva láttam :-)

    VálaszTörlés
  3. Én újabban azért nem mondok el dolgokat, mert akinek mondanám, az nem szereti hallani... Az első hozzászólóhoz hasonlóan ő is inkább szavak nélkül akarja tudni és közölni:)

    VálaszTörlés