2020. szeptember 6., vasárnap

A boldogító nem, avagy akik nem kapnak levegőt a maszkban

Emlékszünk még erre a filmre, ugye? A kisvárosi tanárról elterjed, hogy meleg, és hiába bizonygatja, hogy de hát ő nem, mindenki jobban tudja; a sztereotípiákra alapoznak ahelyett, hogy elfogadnák az ő saját megélését. 

 A magyar társadalom megosztottsága és egymás megtámadása, ami a koronavírus megjelenése óta megy (http://mmreflexiok.blogspot.com/2020/03/jobaratok-titkos-gardrob.html) mostanában a maszk körül csúcsosodik ki. Vannak, akik eleve ellenzik a maszkot, de van egy másik csoport, akik nem elvi alapon tiltakoznak, hanem azt mondják, hogy nem kapnak benne levegőt. A maszk támogatói ezeket az embereket simán leoltják azzal, hogy "dehogynem", és posztolnak mindenféle tudományos kutatásokat, amelyek jobban tudják, hogy Béla bácsi fullad-e a maszkban, mint maga Béla bácsi. Persze lehet, hogy a maszkellenesek egy része soha meg se próbált ilyesmit fölvenni és csak elmondás alapján sejti, hogy fulladna benne (pl. egy időben elterjedt nézet volt, hogy az asztmásoknak rosszat tesz a maszk, így egyes asztmások nem is merik fölvenni). De fogadjuk el, hogy egyes emberek tényleg megpróbálták és tényleg úgy élték meg, hogy nem kapnak levegőt. Ennek különböző okai lehetnek. 

 1. A legkézenfekvőbb a pánikroham. Ha valaki nagyon mélyen internalizálta azt az elképzelést, hogy a maszkban nem fog levegőt kapni, tényleg rájön a fulladás, ha felveszi. Ezt elbagatellizálni ugyanaz, mint megkérdőjelezni a pánikbetegséget, amelyet ma már elismernek pszichés problémaként. Viszont terápiásan gondolom lehet rajta segíteni, ha a macskafóbiának van gyógymódja, nyilván erre is alkalmazható hasonló. 

 2. Nemcsak amiatt lehet valakinek pánikreakciója, hogy túl mélyen hisz a maszk veszélyeiben, hanem akkor is, ha egy traumatikus emléket idéz fel. Nekem is vannak olyan ártatlan érintések, amelyektől bepánikolok, mert múltbeli traumára emlékeztetnek. Ha valakit például egyszer úgy támadtak meg, hogy hátulról befogták a száját, az könnyen újra átélheti akkori félelmét, ha egy szövetdarab kerül a szája elé. Nyilván ez is terápiásan dolgozható fel. 

 3. Lehet, hogy nem megfelelő maszkkal próbálkozott. Én is kaptam olyan maszkot, ami túl kicsi volt a fejemre, ráadásul az orr-részében sem volt fémpöcök, és amikor föltettem, teljesen lenyomta az orrlyukaimat. Abban tényleg csak nyitott szájjal lihegve tudtam lélegezni, nem azért, mert a levegő nem ment át a maszkon, hanem mert az orromba nem tudott feljutni. Akik házilag varrják a maszkjukat, olykor szintén használnak olyan anyagokat, amelyek a sebészi maszknál jóval kevésbé légáteresztők. Aki a régi túraesőkabátjából varr maszkot, az tényleg nem fog levegőt kapni rajta keresztül. 

 4.Végül az is előfordulhat, hogy a maszk egyszerűen túl koszos és eltömődtek a nyílásai. A budapesti légszennyezésben ez egyáltalán nem szokatlan. Nyilván ez az egyik oka, hogy a sebészi maszkokat időnként cserélni kellene, csak hát magyar ember nem ad ki pénzt olyasmire, amire nem muszáj, ha már egyszer megvett egy maszkot áprilisban, jó lesz az még szeptemberben is. Én határozottan érzékelem a különbséget a régi és a vadiúj maszk között.

 Ha valaki azzal érvel, hogy maszkban nem kap levegőt, nem sokat érünk azzal, ha megkérdőjelezzük a tapasztalását és azt mondani neki, hogy "dehogynem" - azt semmiképp sem oldja meg, hogy az illető fölvegye a maszkot. Sokkal célravezetőbb párbeszédbe bocsátkozni és feltenni a kérdést: vajon miért?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése