Először is respect a rendezvény szervezőinek és előadójának. Vis majorok ellenére (pl. áramkimaradás, késés) sikerült egy nagyon informatív, nagyon logikusan felépített előadást létrehozniuk, amely sikeresen elkerülte a kínálkozó csapdákat (pl. csak Európára vagy adott menekültcsoportra koncentrálás, csak rossz vagy csak jó példák). Az előadó ráadásul még a provokatív kérdésekre is türelmesen, nyugodtan, sőt kedvesen válaszolt.
A rendezvény fényén némileg sajnos rontott az, hogy az ajtó előtt Budaházyék és barátaik üvöltöztek, hogy miért nem engedik be őket. Ez mondjuk várható volt; ami engem meglepett, hogy egy csomó pride-szervező és más LMBTQ ember leállt velük vitatkozni. Ezzel egyrészt ők is lemaradtak egy érdekes előadásról, másrészt megfogható eredménye nem hiszem, hogy lett volna. Budaházyékat meggyőzni, hogy ne legyenek homofóbok, elég esélytelen vállalkozás – főleg, hogy ezzel szereztek nevet maguknak; ha abbahagynák a pride vegzálását, kis senkik lennének, így hát kétes hírnevükről akkor sem fognak lemondani, ha netán a belsejükben elindul valami. (Ellenpéldának persze felhozható Szegedi Csanád, csakhogy az ő esetében a zsidó származás bizonyítható, vagyis a további antiszemitáskodás legalábbis hülyén vette volna ki magát – amivel persze nem vonom kétségbe, hogy valóban változott a hozzáállása. Viszont a melegség elfogadása nem bizonyítható objektív tényekkel, tehát bármit is gondol vagy érez a két Budaházy, a lebukás veszélye nélkül hőböröghetnek tovább.)
Persze van az a változat, amikor azért állunk le megrögzött homofóbokkal vitatkozni, mert a körülöttünk levő, esetleg véleményt még nem alkotott közönséget akarjuk meggyőzni. Itt azonban nem volt közönség, mert bent ültek az előadáson, az utcai járókelők meg oda se bagóztak. Azt, hogy a rendbontók ne mehessenek be az előadásra, a biztonsági őr és a rendőrség is meg tudta volna akadályozni. A szervezők tehát csak magukkal csesztek ki, illetve olyan energiákat pazaroltak el teljesen fölösleges vitára, amelyeket a közösség szolgálatába is állíthattak volna.
Az ilyen helyzetekkel kapcsolatban gyakran hozzák fel ellenérvként a szólásszabadságot, illetve a demokratikus párbeszédet. A szólásszabadság Budaházyékat is megilleti: ott és akkor nyilatkozhatnak a pride ellen, amikor és ahol akarnak. De amit ők és haverjaik a mostani pride-on bemutattak, az túlmegy a szólásszabadságon. Egy rendezvény helyszínén szétverni a mosdót, vagy bemenni és fenyegető megnyilvánulásokat tenni az ottlevők felé kimeríti a gyűlölet-bűncselekmény fogalmát (mivel az első alkalom egy fogyatékossággal élőket foglalkoztató kávézóban történt, ráadásul két védett csoport ellen). Budaházyék bűnözők, nem civilizált vitapartnerek. Egy hatékony igazságszolgáltatással rendelkező országban már rég előzetes letartóztatásban lennének. Eljátszották a jogukat arra, hogy nyugodt, demokratikus párbeszédet folytassunk velük. Lehet, hogy az LMBTQ közösség egyes tagjai úgy akarnak a többségi társadalomban jó benyomást kelteni, hogy odatartják a másik orcájukat is – ámde ennek pozitív hatása kétséges (akár ellentétes is lehet: lám, tényleg tök életképtelenek, ha még a homofóboktól se tudják megvédeni magukat), negatív hatásként viszont ordas nagy pofont kapnak arra a másik orcára is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése