A komornyik

Az amerikai Dél, 60-as évek.
1. kép. Egy többségében fekete fiatalokból álló társaság leül egy gyorsétterem fehéreknek fenntartott részén. Barátságosan szólnak a pultosnak, hogy rendelni szeretnének. A vendégek először csak bekiabálnak nekik, aztán egy csapat betör az étterembe. Lökdösik, megrugdossák a fiatalokat, az arcukba nyomják a mustárt, míg azok végig nyugodtak maradnak. Ja, persze a csapat fehér tagját ugyanannyira bántalmazzák.

2. kép: A „szabadságbuszon” fekete és fehér diákok utaznak együtt. Tréfálkoznak, énekelnek, nasiznak. A Klu-Klux-Klán csuklyásai útjukat állják; fáklyákat dobnak a buszra és felgyújtják azt. Több halálos áldozat van.

Budapest, 2019 június, pride hónap
1. kép. Egy civil szervezet új kisfilmjét tervezi bemutatni a Premier Kultcaféban, amely mellesleg egy értelmi sérült embereket foglalkoztató kávézó. A vendégek lelkesen várják a bemutatót, a pincérek kedves mosollyal hordják ki a limonádékat. A Mi Hazánk Fiai mozgalom emberei bemennek a kávézóba, egyikük szétveri a mosdót, így eláraszt mindent a víz és törölni kell az eseményt. A szélsőjobbosok a kávézó előtt is vegzálják a szervezőket.

2. kép. Pánszexuális rapid randit szerveznek egy transz közösségi helyen. A résztvevők vidáman, izgatottan készülődnek a beszélgetésekre. Budaházyék ide is berontanak, ordítoznak, a résztvevők a galériára menekülnek.


A szociálpszichológia elmagyarázza: az előítéletes személyek nem tekintik teljes mértékben embernek az általuk megvetett csoport (feketék, LMBTQ emberek, zsidók stb.) tagjait, ezért nem gondolják, hogy nekik is azonos jogok és lehetőségek járnának. Ez a gondolatmenet, bár számomra nem elfogadható, de legalább logikus. Viszont azt nem tudom felfogni: miért nem szarja le valaki, hogy mások egymás közt mit csinálnak? Lehet, hogy adott személy (nevezzük az egyszerűség kedvéért E-nek) nem utazna egy buszon feketékkel vagy sose randizna egy vele azonos nemű személlyel – na de ha valaki mások ezt szeretnék, az őt miért zavarja? Úgy tűnik azonban, egyes embereknek már maga az fenyegetést jelent, hogy vannak, akik tőlük eltérően gondolkoznak. Ők azok, akik szerint megborulna a világ rendje, ha a szomszéd gyereke fajilag kevert iskolába járna, vagy akik kijelentik, hogy elválnának, ha az amerikai állam lehetővé tenné a házasságot azonos nemű pároknak is. Csak akkor érzik magukat biztonságban, ha teljesen egyforma emberek veszik őket körül.

Ma már Hollywoodban filmdrámát lehet készíteni igazi sztárparádéval a 60-as évek fekete polgárjogi mozgalmának vívmányairól, és vélhetően a közönség nagy része egyetért annak mondanivalójával (az alkotók nem szerződtettek volna ennyi szupersztárt, ha nem számítanak arra, hogy jókora bevételük lesz a filmből). A fent leírt első két jelenet egyértelműen a 60-as éveket idézi, nem is játszódhattak volna később (legalábbis az északi féltekén). Sokkoló viszont szembesülni azzal, hogy ugyanez a szintű gyűlölet a mai Magyarországon továbbra is él, az LMBTQ emberek ellen. Mi vagyunk - bocsánat a csúnya szóért - a 2010-es évek niggerei.