Szerelemünnep vagy pride?

https://toprengoblog.blog.hu/2019/06/27/szerelemunnep?fbclid=IwAR38H7dA9gveB2ER7TWniVkPqUKP6Nc_0iPp6hDFh3ltep0KWwcqYb9Sfa4

Rövid a poszt, ezért idemásolom:
"Évről évre nagy indulatokat vált ki a meleg méltóság menete. Talán azért, mert a lakosság túlnyomó része más. Nem meleg. Szerintem érdemes lenne nyitni a heteroszexuálisok felé. Ha a meleg méltóság helyett a szerelmet és a szexualitást ünnepelnénk, akkor azt emelnénk ki, ami közös bennünk. A szerelem szabadságába is jobban beleillene a szexuális kisebbség elfogadása. Érdemes lenne megpróbálni."

Néhány étvizeddel ezelőtt Budapesten is, Berlinhez hasonlóan, volt Love Parade. Kamionok vonultak az Andrássyn, amelyeken go-go fiúk és go-go lányok táncoltak, meleg bárok is képviseltették magukat. Nem tűnik viszont úgy, hogy ettől nőtt volna a szexuális kisebbségek elfogadása. Annyit mondjuk elértünk, hogy amikor a HÉT című tévéműsor egy pride-ot fikázó összeállítást készített, a Love Parade képeit tette be illusztrációnak, mert a budapesti melegfelvonulás nem volt nekik eléggé polgárpukkasztó. Töprengő egy facebookos beszélgetésben erre azt mondta, hogy nem az ötlet volt rossz, hanem a stílus, "ünnepélyesebben, több méltósággal" kéne csinálni. Elképzeltem, amint fekete öltönyös csávók szigorú fejjel menetelnek a szerelemért... hát kb. mintha kutyás felvonulással ünnepelnénk a macskák világnapját. A szerelemhez kultúránkban automatikusan kapcsolódik a buli, a szexualitás, a fiatalság, egy szerelemünnepen nem lehet ezeket nem megjeleníteni.

Az ilyen "több méltósággal" típusú kifogások azt feltételezik, hogy ha az LMBTQ+ emberek valamilyenebbek lennének (pl. jobban hasonlítanának a többségre), akkor elfogadná őket a társadalom. Pedig nem, hiszen akkor nem a valódi énjüket fogadná el, hanem egy maszkot, amit mások kedvéért vettek magukra. Persze, vannak kiskosztümös leszbikusok és 100%-ban passing transz fiúk, nincs ezzel semmi baj - de ha egy transz fiúnak a hosszú haj, vagy egy leszbikusnak a Martens bakancs az önkifejezése része, akkor nincs jogunk ezt elvenni tőle. Amit a posztíró hirdet, az csak tolerancia, nem valódi elfogadás. A tolerancia azt jelenti, hogy "gáz vagy, de elvisellek, ha rendesen viselkedsz", az elfogadás pedig azt, "egyenértékű vagy velem, a különbözőségeink ellenére". A toleranciát talán elősegíthetjük a visszafogott viselkedéssel (bár leginkább azért, mert láthatatlanná válunk és így nem fognak bántani), de az elfogadást nem. Az elfogadás nem attól fog bekövetkezni, hogy mi ilyenebbek leszünk, hanem hogy ők lesznek kevésbé olyanok - vagyis nyitottabbak a sokszínűségre.

Más gondok is vannak a fenti ötlettel. Az LMBTQ+ közösség nemcsak szexuális kisebbségekből áll. A transz, nem-bináris, interszex és pláne az aszex embereket egyáltalán nem a szerelmi választásaik miatt éri kirekesztés, hanem nemi identitásuk vagy önkifejezésük, illetve a többségi kategóriákon kívül állásuk miatt. Ha tehát úgy kereteznénk a pride-ot, hogy az a szerelmek egyenlőségéről szóljon (ami amúgy jó cél, csak nem önmagában), akkor közösségünk egyes csoportjai kirekesztődnének - és pont azok, akik amúgy is az LMB emberekhez képest hátrányosabb helyzetben vannak láthatóság, jogi védelem stb. szempontjából. Nem beszélve arról a közismert tényről, hogy a Stonewall-lázadást nagy részben a transz embereknek köszönhetjük. Őket nem megjeleníteni a pride-on kb olyan lenne, mint kitiltani a Mikulás-ünnepségről a Télapót.

Sokszor találkozom azzal az ötlettel, hogy a pride nyisson a heteroszexuálisok felé. Ez kicsit úgy hangzik, mintha most kitiltanák őket, pedig a budapesti pride-on kifejezetten nagy arányban vannak jelen. Azzal viszont, ha pride helyett szerelemünnepet szerveznénk, ismét kisebbségbe szorítanánk az LMBTQ+ közösséget, akiknek pedig ez az egy nap áll rendelkezésükre egész évben, hogy többségben legyenek. Úgy tűnik azonban, egyes heterók még erre az egy napra se tudják elviselni, hogy ne ők legyenek a norma, pedig a pride-on (és általában LMBTQ+ közegekben) sokkal kevésbé találkoznak elutasítással vagy kirekesztéssel, mint mi a ciszheteró világban. De láthatóan már az is problémát jelent nekik, hogy van egy közeg, amely nem őket tekinti etalonnak. Ahelyett, hogy ezt meg akarnák változtatni, érdemes lenne belegondolniuk: mi az év 364 napját ilyen közegekben töltjük.