A XVIII. századi Dominikán (akkor még Saint-Domingue francia gyarmat) két jóbarát végeérhetetlen vitákat folytat a rabszolgaságról. Toulouse Valmorain humánus rabszolgatartónak tartja magát: elutasítja a kegyetlenkedést és álma egy olyan ültetvényt létrehozni, ahol a rabszolgák megfelelő élet- és munkakörülmények között élhetnek, meggyőződése viszont, hogy a rabszolgaság mint rendszer megváltoztathatatlan, hiszen előfeltétele a gyarmatokon kialakult ültetvényes gazdálkodásnak. Parmentier doktor ellenben abolicionista: a rabszolgaság teljes megszüntetéséért küzd. (A különbségük megmutatkozik abban is, melyikük hogyan kezeli színesbőrű partnerét: amikor beüt a krízis, Valmorain is mindent megtesz szeretője megmentéséért, de a doktor az, aki – sok év rejtőzködés után – nyíltan felvállalja a kapcsolatát.) A történelem és az élet persze a doktort igazolja: hiába alkot meg Valmorain egy humánus mintagazdaságot, felesége folyamatosan próbálja – olykor sikerrel – bevezetni ott a más ültetvényeken gyakorolt kegyetlenebb módszereket, a regény fekete szereplői pedig csak felszabadításuk után tudnak kiteljesedni.
LMBTQ aktivista körökben nem újdonság az a gondolat, hogy csak a teljes jogegyenlőség jelenthet biztonságot. Amíg nincs házasság, csak bejegyzett élettársi kapcsolat, az azzal járó jogokat bármikor megkurtíthatják, ahogy erre egyszer már történt is kísérlet Magyarországon. Az egyenlő házasság melletti gyakori érv, hogy ha az megvan, már biztosítva érezhetjük a jogainkat. Ez az elképzelés azonban megdőlt most decemberben, amikor Bermudán – alig fél évvel a bevezetése után – visszavonták az azonos neműek házasságát. Tekinthetjük ezt tanmesének is arról, hogy mi történik, ha egy jogi intézményt azelőtt vezetnének be, hogy a társadalom fel lenne rá készülve, de szerintem nem ez a lényeg. Egyrészt Bermuda ugyebár brit gyarmat, és az egyenlő házasság bevezetése legalább részben az anyaország (vélt vagy valós) nyomásának volt a következménye; azzal, hogy most visszavonták, autonómiájukat fejezték ki. Ez szépen mutatja, hogy az LMBTQ embereknek biztosított és nem biztosított jogok gyakran egyáltalán nem az elfogadásról vagy elutasításról szólnak, hanem sakkfigurák egy politikai játszmában (lásd az EU nyomására bevezetett antidiszkriminációs törvények számos kelet-európai tagállamban). Másrészt a bermudai történet azt is példázza, hogy az LMBTQ emberek teljes egyenjogúságát nem a törvény betűje biztosítja, hiszen a törvények megváltoztathatók. A feketék elnyomása sem szűnt meg a rabszolgaság eltörlésével, ahogy az amerikai Délen a hatvanas évekig uralkodó apartheid-rendszer tanúsítja, viszont előfeltétele volt annak. Ugyanígy az azonos nemű párok elfogadását nem az egyenlő házasság mint intézmény jelenti, hanem az az állapot, amikor már senki nem kezeli ezeket a kapcsolatokat másként, mint a heterókét. Ez viszont jogi egyenlőség nélkül nem valósulhat meg. Amíg valakit a törvény másodrendűként kezel, akár a leghumánusabb körülmények között is, nincs esélye arra, hogy másokkal egyenrangú életet élhessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése