Hóesés Barcelonában

***SPOILER***
A filmben három módon kerül elő az azonos neműek közötti szexualitás. Az egyik család fia meleg: ezt láthatóan elfogadták, senki sem kommentálja, sőt anyja annyira büszke rá, hogy ő lett a Meleg Sportolók Szövetségének elnöke (azt ne kérdezze senki, hogy a Meleg Sportolók Szövetségének elnöke miért nem mondjuk egy meleg sportoló). Amikor azonban ugyanebben a családban a nagymama bevallja, hogy lakótársával, Julia nénivel évek óta leszbikus kapcsolatban él, teljes a felháborodás. Ebben részben az is benne van, hogy a nagymamáknak ugyebár a családjukért kell élniük, mindenfajta saját igények nélkül, és egyébként is idős nőknek ne legyen szexualitásuk, sőt a családon kívül semmiféle vonzalmaik se. De nemcsak erről van szó, ahogy kiderül a harmadik esetből. Ebben a történetben két csávó hármasozik egy szexi pizzafutár lánnyal: magát az aktust persze nem látjuk, csak a tervezését meg azt, ami utána történik. Utána az történik, hogy a két srác szinte egymásra se mer nézni, és egyikük egyáltalán nem hajlandó beszélni a dologról. Végül a másik mondja el a sztorit értetlen szobatársuknak: akció közben ő véletlenül a társa arcára élvezett. A két férfi közötti bármilyen (akár akaratlan) szexuális érintkezés tehát ugyanakkora tabu, mint az időskori leszbikus kapcsolat.

Az LMB mozgalom egy része azzal próbálja elfogadtatni a nem-hagyományos orientációkat, hogy a szexualitás helyett az érzelmeket vagy még inkább az identitást hangsúlyozza: leszbikusnak lenni nem a szexről szól, hanem az érzelmekről és az önmeghatározásról. A queer mozgalom régóta kritizálja ezt a megközelítést. Ennek hatására ugyanis a társadalom – amelynek, vagy legalábbis egy részének, a film leképezését adja – elfogadóvá válik ugyan a „steril” LMB identitások iránt, de azon az áron, hogy az azonos neműek közötti szexualitás továbbra is láthatatlan marad. A meleggel nincs semmi baj, amíg melegsége csak az öltözködésében vagy a zenei ízlésében mutatkozik meg, de isten őrizz, hogy egy másik fiúval menjen kézenfogva. Így életformánkat, vagy legalábbis annak egy részét továbbra is rejtegetni kell. Mennyivel célravezetőbb volna kijelenteni, hogy a szexualitás nem valamiféle bűnös dolog, hanem a párkapcsolatok egészséges velejárója (bár persze létezhet azokon kívül is), és ahogyan a heteróktól nem kívánjuk, hogy kapcsolataik szexuális részét letagadják a környezetük előtt, az azonos nemű pároknak is joguk van azt felvállalni.