Egymásra találtak

Városszerte látható az a plakát (szándékosan nem linkelem be), amelyen Gyurcsány és Vona néz egymással szemben, közöttük egy mindkettőjük vállát átfogó nevető bohóc (a Kétfarkú Kutya Párt kreatív értelmezésében ő a FIDESZ-t szimbolizálja), a szöveg pedig: „Egymásra találtak – mindketten nemmel szavaztak a bevándorlás-ellenes alkotmánymódosításra”. A cél egyértelmű: lejáratni mindkét pártot a saját szavazói előtt, hiszen valószínűleg egyik oldal támogatói se rajonganak a másik képviselőjéért. Ha a szélsőjobb valójában baloldali és fordítva, akkor már senkinek sem lehet hinni, csak a FIDESZ-nek (akik ugyan antiszocialista retorikájuk ellenére utánozzák a Kádár-korszak intézkedéseit, de valószínűleg remélik, hogy ez senkinek nem tűnik föl).

A plakát stratégiája arra alapoz, hogy egymással ellentétes oldalon álló pártoknak semmiben nem szabadna egyetérteniük. Magyarországon igen elterjedt ez a nézet, pedig egyáltalán nem szükségszerű. Skandináviában a különböző oldalakon álló parlamenti pártok programja valójában csak kevés dologban különbözik egymástól, hiszen hasonló értékeket vallanak, talán csak a hangsúlyok kerülnek máshova. Ha az ember kellően sokáig kutakodik, bármelyik személlyel vagy politikai csoporttal talál közös nevezőt: bizonyos dolgokról nincs vita. Őszintén remélem például, hogy ha országunk egy részét ne adj’Isten természeti katasztrófa sújtaná, egyetlen parlamenti párt sem szavazna az ott élők megmentése ellen csak azért, nehogy egy véleményen legyen az ellenfelével. Nem is szólva arról, hogy ugyanazon javaslat ellen különböző pártoknak különböző kifogásaik lehetnek, mint ahogy a bevándorlás-ügyben is történt.

Az a baj, hogy ez a „nehogy egyetértsünk az ellenféllel” mentalitás nagyon rányomja a bélyegét a magyar politikára, párt- és hétköznapi szinten egyaránt. Vannak, akik azért nem tűznek kokárdát, mert az olybá tűnik, mintha a nacionalista jobboldal követői lennének (nem mintha a márciusi ifjakat jobboldalinak lehetne nevezni). A DK nem is hajlandó megjelenni olyan eseményen, ahol a Jobbik is szerepel (a bohócos plakát erre is célzás lehet). A FIDESZ-kormány nemcsak az utcákat és az intézményeket nevezi át, de annyira ki akarja fejezni ellenállását a korábbi alkotmánnyal, hogy még annak nevét is megváltoztatta. Számos pozitív hatású intézkedést csak azért töröltek el, mert az egy korábbi rendszerhez tartozott. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy minden egyes kormányváltáskor „újraindítás” történik, a korábbi reformok nem kapnak elegendő kifutási időt, és persze rengeteg pénzt elköltenek fölöslegesen az átalakításra. Ideje lenne nem azért megtenni bizonyos politikai lépéseket, hogy megkülönböztessük magunkat a másik oldaltól, hanem mert ezeket pártállástól függetlenül hasznosnak gondoljuk. Az, hogy egy szélsőjobbos és egy baloldali politikus egyaránt támogat valamit, ami az ország javát szolgálja, nem vicces, hanem alapvető lenne.