Az 56-os forradalom évfordulójára rendezett ünnepségre nemcsak fegyvernek minősülő tárgyakat nem lehetett bevinni, hanem sípokat se. Konkrétan megnézték az érkezők táskáit, és akinél sípot találtak, azt nemcsak elkobozták, hanem rá is tapostak és összetörték (a sípot persze, nem a tulajdonosát, bár szerintem egy biztonsági őrnek akkor sincs joga személyes tárgyaimat minden ok nélkül tönkretenni). Juhász Pétert pedig, aki a sípolós projektet kitalálta, egyszerűen be se engedték, függetlenül attól, volt-e nála síp.
Egy síppal persze nem lehet fizikai kárt okozni, ahogyan például egy esernyővel vagy akár egy záptojással (amivel annak idején simán be lehetett jutni tüntetésre, máskülönben nem lehetett volna szocialista politikusokra dobálni). Még csak zajártalom szempontjából se olyan káros, mint régi típusú 41-es villamoson végállomástól végállomásig utazni. A síp egyszerűen egy véleménynyilvánítási eszköz: azt mutatja, hogy nem értünk egyet a (térben, nem időben) előttünk szólóval. Orbán Viktor azonban láthatóan már azt sem meri megkockáztatni, hogy valakik látványosan ne értsenek egyet vele. Valószínűleg ehhez is úgy áll hozzá, mint az iskolai szexuális felvilágosításhoz: ha nem beszélünk róla, az emberek nem kapnak ötleteket, hogy ki kéne próbálni. Abban reménykedik, hogy ha láthatóan mindenki egyetért vele (98% szavaz a kvóta ellen meg satöbbi), akkor a kevés egyet nem értő is gyorsan revideálja a nézeteit és csatlakozik hozzá. És persze abban is reménykedik - ami már a szocializmusban sem jött be - , hogy ha megszünteti a nyilvános lehetőségeket az övétől eltérő vélemények hangoztatására (lásd Népszabadság), akkor az emberek nem találják meg a módját, hogy ezeket továbbadják.
Gyakran eszembe jut, amit a gimnáziumi töritanárom mondott Rettegett Ivánról. Szerinte a híres orosz cár neve nem onnan származik, hogy rettegtek tőle, hanem hogy ő folyamatosan rettegett: politikájával annyi ellenséget szerzett, hogy joggal félhetett a megtorlástól. Az, hogy Orbán Viktor egyre kevesebbet mutatkozik nyilvánosan, nekem azt jelzi, hogy ő is ugyanúgy fél, mint az általa barátinak tekintett ország egykori uralkodója.
Ne akarjatok diktátorok lenni. Pszichés szempontból nagyon nem éri meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése