Nigel, Adrian gyerekkori barátja megvakul, így nagy örömömre több kötetnyi csaknem teljes távolléte után ismét jelentős szerepet játszik a történetben. Jelentős szerepe természetesen az, hogy vaksága révén különböző poénokkal bővüljön a sztori. Adriannek ugyanis halvány fogalma sincs arról, hogyan kell egy vak emberrel viselkedni. Időnként úgy kezeli Nigelt, mintha mindenben segítségre szorulna: például amikor beülteti a taxiba, megmondja helyette a sofőrnek a címet. Máskor mintha teljesen megfeledkezne Nigel speciális helyzetéről, például amikor megkérdezi tőle, hogy nézett ki a pasi, akivel összejött. Olyan is előfordul, hogy direkt nem segít Nigelnek, amikor az igényelné, mert azt olvasta valahol, hogy a vakok utálják, ha körülugrálják őket.
Aki nincs személyes kapcsolatban egy speciális igényű kisebbséggel, gyakran olvasmányaiból tájékozódik afelől, hogyan is kéne velük viselkedni, és ez persze vezethet problémákhoz. Na de Adrian elvileg ismeri Nigelt, nem kellene, hogy könyvekből ismerje meg a vakok igényeit. Mégis ezt teszi, inkább, mint hogy magát Nigelt kérdezné. Talán attól fél, hogy túl személyeset vagy bántót kérdez, talán attól, hogy Nigel lehülyézi, amiért még ezt se tudja (ezt mondjuk kinézem belőle). Az Allport-féle szép elmélet, hogy aki személyesen ismer kisebbséghez tartozó embereket, az megismeri a helyzetüket és nem lesz előítéletes irányukban, nem áll meg a lábán olyankor, ha ez az ismeretség nem párosul őszinte kommunikációval.
Az élő könyvtár képzésén merült fel az a gondolat: az a jó ezekben a beszélgetésekben, hogy az olvasók olyasmit is megkérdezhetnek a „könyvként” szolgáló kisebbségi emberektől, amit hétköznapi helyzetben ugyanezen kisebbséghez tartozó ismerőseiktől esetleg nem mernének. Ez egész jól megoldja az Adrian-Nigel jellegű konfliktusokat, amennyiben a többségi embernek lehetősége van egy ilyen élő könyvtáron részt venni. De hát tudjuk, hogy ez a lehetőség elég kevesekre korlátozódni. Lehet, hogy inkább mégis beszélgetnünk kéne ismerőseinkkel, és nyíltan megkérdezni tőlük, igényt tartanak-e speciális bánásmódra és ha igen, miben. Azoknak valószínűleg agyukra fog menni, amikor 25-ször kell ugyanazt elmagyarázniuk különböző embereknek, viszont ha ezen túlestek, megspórolnak maguknak egy csomó idegesítő szituációt és konfliktust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése