***SPOILER***
Már kezdettől érezhetjük, hogy a történetbéli két testvér (eredetileg Alfréd és Asta, a színpadi változatban Tomi és Emőke) közt erotikus feszültség érezhető. A második felvonásban például hosszan emlékeznek gyerekkorukra, amikor meztelenre vetkőztek egymás előtt. (Ironikus módon Emőke később perverznek nevezi Tomi feleségét, Lillát, mert ruha nélkül mutatkozott a kisfia előtt; mint sokan mások, konzervatívabb szabályokat alkalmaz a szülő-gyerek mint a két testvér közötti kapcsolatra.) Azután Emőke elmondja, hogy anyja leveleiből megtudta: ők egyáltalán nem testvérek, „még csak nem is féltestvérek”, vagyis ami kettőjük közt van, az nem testvéri szeretet.
A fenti szál az eredeti darabban is benne van, ott azonban a megidézett gyerekkori emlékek nem tartalmaznak erotikát; az Alfréd és Asta közötti érzelmi kötődés önmagában válik gyanússá azáltal, hogy egymással nem rokon emberek közt áll fenn. A színpadi előadás nyilván a hatásosság kedvéért vette bele a történetbe az explicite szexuális jelleget (ld. a Veszedelmes viszonyokról szóló blogbejegyzésemet). Így viszont megfordítódik az érvelés: többé nem az az üzenet, hogy az erős érzelmi kötődés csak testvérek közt létezhet erotika nélkül, hanem hogy a testvérek közti viszony erotikus jellege leplezhető. Az első gondolatom az volt, hogy a társulat saját szakállára szüntette meg Tomi és Emőke közt a testvéri viszonyt, mert nem vállalták be az incesztus színpadi ábrázolását; direkt elolvastam a darabot, hogy ez a motívum tényleg benne van-e.
Az egész sztori elég sokat elmond az incesztussal kapcsolatos attitűdökről (ezekről lásd még az Augusztus Oklahomában c. bejegyzésemet), de a családdal kapcsolatosokról is. Mitől tekintünk testvéreknek két embert: attól, hogy részben azonosak a génjeik, vagy attól, hogy együtt nőttek fel? A jelek szerint az előbbi, hiszen amint kiderül az igazság, Emőke azonnal átfogalmazza a kettőjük közti érzést, amit addig testvéri szeretetként tekintettek. A „még csak nem is féltestvérek” félmondat azt sugallja, hogy a féltestvér a gyakorlatban testvérnek számít (ezt láttuk az Augusztus Oklahomában című filmben is). Az azonban, akivel együtt nevelkedtünk, nem testvér, ha nincs vérrokonság köztünk. Itt persze bejöhetnek a beltenyésztéssel kapcsolatos rémtörténetek, de egyrészt Emőke és Tomi nem terveznek gyereket ( az Augusztus Oklahomában vonatkozó szereplőjének nem is lehet), másrészt tudjuk, hogy a rokonoktól született gyerekek abnormalitása csak városi legenda, ezek a hatások csak több generációs beltenyésztés után jelentkezhetnek. Úgy tűnik, az egész történet azt a széles körben uralkodó elképzelést illusztrálja, hogy a vérrokonság a család fő vagy akár egyetlen alapja. Pedig ez az ideológia nem az egyedüli lehetséges és nem is feltétlenül a legjobb, ahogy az örökbefogadásra hiába váró intézeti gyerekek tanúsíthatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése