http://444.hu/2014/07/26/orban-vege-van-a-liberalis-demokracianak-magyarorszagon/
Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde több olyan gondolatot tartalmazott, amelyre érdemes reflektálni. Például hogy mostantól vége a jóléti államnak, illetve hogy a fejlődés legnagyobb gátjai a civil szervezetek.
Csak a pontosság kedvéért: Magyarország soha nem volt jóléti állam, az elmúlt 4 évben pedig még annyira se. A jóléti állam azt jelenti, hogy az állam különböző szociális szolgáltatásokat alanyi jogon nyújt polgárainak, és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében támogatja az ideiglenesen vagy tartósan hátrányos helyzetben levő embereket. Konkrétan: a nyugdíjakból meg lehet élni, a diákok és a GYES-en lévők kapnak elég pénzt egy normális életvitelhez, a munkanélküli-segély felér egy keresettel, a fogyatékkal élőket pedig nemcsak az akadálymentes középületek és munkahelyek segítik, hanem iskoláztatásuk is olyan módon megoldott, hogy emberfeletti erőfeszítések nélkül is hasznos tagjaivá válhassanak a társadalomnak. Az, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta először bevezették, majd egyre emelték a tandíjat a felsőoktatásban, hogy sorra szűnnek meg az iskolák hátrányos helyzetű térségekben, vagy hogy a korábbi rokkantnyugdíjasok jelentős részétől elvették a rokkantnyugdíját, éppen ellenkező irányba mutat.
Persze a liberális demokráciák sem mind felelnek meg a jóléti állam követelményeinek, és pont ez a leggyakoribb kritika velük kapcsolatban. Az állam a korábban általa nyújtott szolgáltatásokat egyre nagyobb arányban passzolja le a civileknek. Noha Orbán Viktor és társai szeretik úgy beállítani, mintha a civil szervezetek csak olyan "elítélendő" dolgokkal foglalkoznának, mint az LMBTQIA jogok, a környezetvédelem vagy a közpénzek elszámoltatása (mintha ezek nem lennének minden demokrácia alapvető pillérei), valójában nagyon sok civil szervezet pont a jóléti állam klasszikus feladatait vállalja magára. Aki úgy gondolja, hogy ezeket tényleg fel kéne számolni, nem gondol bele, hogy ők szervezik az ételosztásokat, a toleranciára nevelést, a szemétszedést a közparkokban, a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását, ők nyújtanak ingyenes jogsegélyt és betegjogi tájékoztatást, az ő lobbizásuknak köszönhetőek az akadálymentes épületek, az integrált iskolák, a rákbeteg gyerekeknek szervezett táborok. Nem látom annak ígéretét, hogy mindezeket ezentúl az állam magára vállalná. Hiszen Orbán víziója egy olyan állam, amely a munkára alapul, vagyis azok, akik nem képesek dolgozni - életkoruk, betegségük, fogyatékosságuk vagy a csoportjukat sújtó diszkrimináció miatt - többé senkire sem számíthatnak. A civilek funkciója nemcsak az volt, mint TGM annó kifejtette, hogy a kormány egyetlen hatékony ellenzéke legyenek, hanem az is, hogy a társadalmi igazságtalanságok ellen felvegyék a harcot.
Gyakran eszembe jut az On the spot Észak-Koreában forgatott része. Persze a helybéliek szigorúan megszabták, hogy az újságírók mit filmezhetnek és mit nem, de ők - szintén magától értetődően - megszegték ezeket az előírásokat. A talán leghatásosabb kép egyszerűen egy esti kilátás volt szállodai szobájuk ablakából. Az egész városnegyed sötétbe burkolózik: vagy nincs is áramszolgáltatás, vagy senki se tudja megfizetni. Az egyetlen fény egy óriásplakátot világít meg, amelyen a Bölcs Vezér képe díszeleg. Egy ilyen társadalomnak tűnik Orbán Viktor víziója: a politikai elit jól érezheti magát, a többi meg fulladjon bele a nyomorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése