Dante, a színész drámai módon búcsúzik el színházától. Egy, a spanyol polgárháborúról szóló darab közben egyszer csak leveszi a jelmezét, a közönséghez fordul és jól odamond nekik: most aztán marha haladónak és társadalomtudatosnak érzik magukat, amiért megnéztek egy baloldali darabot, pedig ezzel csak önmagukat verik át, hiszen soha semmi hasznosat nem tettek. A közönség persze felhördül, Dante pedig diadalmasan kisétál.
Félreértés ne essék: én vagyok a legnagyobb pártolója annak, hogy társadalmi problémákról filmek, könyvek, tanulmányok készüljenek (ez már a blogomból is kiderül). Fontosak ezek, hiszen tudatosíthatják bennünk, mi mindenen kellene változtatni. A tudatosításnak azonban elvileg úgy kéne működnie, hogy az embert motiválja valamilyen cselekvésre. Túl sok embert ismerek sajnos, aki számára a társadalmi tudatosság kimerül abban, hogy megnézi/elolvassa ezeket a műveket. Pedig éppen most rengeteg lehetőség kínálkozik, hogy tegyünk valamit: ha csak annyit is, hogy másoknak beszélünk ezekről a dolgokról, vagy lájkolunk a facebookon egy olyan oldalt, amely valamilyen segítő szervezetet vagy akciót reklámoz. Na és persze részt is vehetünk egy ilyenben.
Azt gondolom, nem olyan államban élünk, ahol megengedhetnénk magunknak, hogy a társadalmi tudatosság megragadjon a tévénézés és könyvolvasás szintjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése