Amíg pár napja el nem olvastam ezt a cikket, nem tudtam, hogy ilyen is van. De mint kiderült, az ultra definíciója nem a szélsőjobboldali politikai beállítottság, hanem a szurkolás egyfajta látványos stílusa - amire a nem-ultrák rosszallóan azt szokták mondani, hogy "ez nem foci, ez cirkusz". Viszont a White Angels Zagreb és más antirasszista ultrák nemhogy nem buziznak és nem fütyülik ki vagy dobálják meg a meccs előtt letérdelő játékosokat, hanem kifejezetten kampányokat és workshopokat szerveznek a sportban tapasztalható rasszizmus ellen. Néha persze verekednek ők is, leggyakrabban a rasszista ultrákkal (ezt jellemzően az utóbbiak kezdik).
(kép: rebelultras.com)
Mielőtt még bárki elkezdené, hogy de hát az a Nyugat és más kultúra, felhívnám a figyelmet (ha valaki még nem jött volna rá), hogy a White Angels Zagreb Horvátországban van. Egy olyan országban, amely szomszédos Magyarországgal és szintén szocialista ország volt, bár fociban jelentősen jobban teljesít. Vagyis míg a magyar foci csak azért kerül címlapra az Egyesült Királyságban, mert a szurkolók botrányosan viselkednek a lelátón, a pár évvel ezelőtti EB-döntős Horvátországban vannak olyan szurkolói csoportok, amelyek határozottan kiállnak a rasszizmus és a homofóbia ellen. Úgy érzem, a magyar szurkolók rasszizmusának sokkal több köze van a kisebbségi érzéshez, mint bármiféle történelmi hagyományokhoz. Valószínűleg üdvös volna, ha nemcsak a focit sose néző baloldali értelmiség háborodna fel azon, mik történnek a magyarok meccsein a lelátón, hanem ez az ország is kitermelné magából azokat a szurkolói csoportokat, amelyek megmutathatják, hogy lehet rasszizmus és homofóbia nélkül is műsort csinálni a lelátón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése