Ez a film egyike annak a nem kevés történetnek, amelyben egy férjezett, 40 környékén járó nő hirtelen beleszeret egy másik nőbe és felrúgja miatta korábbi életét. A jelenség nemcsak a filmesek fantáziájának terméke: én is többeket ismerek, akik leszbikus (vagy meleg) életüket házasság után, már tizenéves gyerekek mellett kezdték el. A közelmúltban azt hallottam egy szexológustól, hogy 40-es nőismerősei gyakran arra jutnak, hogy csalódtak a férfiakban, viszont még szexuálisan aktív korban vannak, ezért „leszbikusok lesznek.”
Nekem ez a megfogalmazás erősen problémás, különösen egy szexológus szájából. Úgy tünteti fel ugyanis a leszbikusságot, mint egyfajta menekülést olyan nőknek, akik csalódtak a heteró kapcsolatokban. Én személy szerint azt gondolom, hogy egy olyan nő, aki semmi szexuális vágyat nem érez más nők iránt, nem lesz leszbikus pusztán azért, mert csalódott a férfiakban (és egyáltalán, van olyan 20 év fölötti heteró nő, aki sose csalódott a férfiakban??) Arról nem is szólva, hogy a szexológusnő alapból „leszbikus”-nak definiálja ezeket a nőket, pusztán azért, mert most éppen nőkapcsolatuk van. Az én tapasztalataim szerint ők maguk viszont nagyon gyakran nem használják magukra a „leszbikus” szót, éppen heteroszexuális múltjuk miatt; vagy biszexuálisként hivatkoznak magukra, vagy teljesen elvetnek mindenfajta kategorizálást. A szexológus tehát helyből megszegte az LMBTQ emberekkel foglalkozó segítő foglalkozások egyik alapszabályát: soha ne nyomjunk rá emberekre kívülről kategóriákat.
Számos oka lehet annak, hogy valaki csak 30 vagy akár 40 fölött kezd el azonos nemű partnert keresni. Ismerek olyanokat, akik éveken át viaskodtak homoerotikus vágyaik elfogadásával, a vallásba vagy átnevelő terápiába menekültek segítség reményében. Olyan férfit is ismerek, aki annyira vágyott gyerekekre, hogy belement egy heteró házasságba, és csak akkor lépett ki belőle saját vágyait megélni, amikor gyerekei már felnőttek. A most 40-es és idősebb nőknél azonban tapasztalatom szerint nem ez a fő ok. Egyszerűen amikor ők felnőttkorba léptek, annyira nem volt benne a leszbikusság a közbeszédben, hogy csak meglehetősen privilegizált helyzetben levő – mondjuk művészvilágban mozgó vagy Nyugaton járt – nők tudtak arról, hogy ilyen opció is létezik. Ráadásul (ezt már nem ezek az ismerőseim mondják, hanem én feltételezem) a rendszerváltás környékén még nem volt szó olyasmiről, hogy egy nőnek is élveznie kell a szexet. Az én szexuális felvilágosításomban biztosan nem szerepelt semmi az orgazmusról (sőt, mintha az is elhangzott volna, hogy „a nőknek ez nem olyan kellemes, de a férfiak szeretik”). Az elmúlt években viszont a média, a női magazinok, az önismereti csoportok, az internet felfedezték a nők szexuális vágyait; most már törekedni kell az orgazmusra, és akinek nem sikerül, az valamilyen módon „defektes”. A 40-es feleség tehát egyrészt felfedezi, hogy neki is vannak szexuális vágyai, amelyeket eddig esetleg elfojtott, és ezek felszínre bukkanásával a nők iránti vonzalmak is tudatosulhatnak. Másrészt a férj, aki jó eséllyel nem változtatott szexuális technikáin az elmúlt 20 év során (mert arról mintha kevesebb cikket látnék férfiaknak szóló magazinokban és netes cikkekben, hogy milyen módon elégítsünk ki egy nőt), azokkal valószínűleg nem fogja eljuttatni feleségét az újonnan „felfedezett” orgazmushoz. A nő tehát más partner után néz, és ha megvan benne a saját neme iránti vágy (amint hitem szerint az emberek többségében valamilyen mértékben megvan), könnyen lehet, hogy ez az új partner nőnemű lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése