***SPOILER***
"Ti még nem tudjátok, mi jön. Ti még csak a félelmeiteket látjátok." Tóni barátom szerint ez egy fenyegető mondat és a politikai helyzet alakulására utal. Szerintem viszont, minthogy a szerző egy AIDS-beteg férfi szájába adja a fentieket, aki minden szenvedés ellenére vissza akar térni a mennyországból a földre, ennek pontosan az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy a jövőt sokkal félelmetesebbnek látjuk most, mint amilyen valójában lesz. A darab happy endje ugyanezt sugallja: a csoda bármikor bekövetkezhet, ha kicsit rásegít mondjuk egy tollboás, aranyszívű ápolófiú.
Nekem ez a két mondat több szempontból is rezonál. Egyrészt eszembe jutott HIV-pozitív barátom, aki a tavalyi év során többször volt kórházban, ráadásul nem volt állása, és a magyar munkahelyi diszkriminációt ismerve tartottam tőle, hogy nem is lesz. Ehhez képest most már van, és egészségileg is köszöni, jól érzi magát. De szól ez a két mondat a saját életemről is: a félelmeimről, hogy miből fogok élni, ha lejár az ösztöndíjam és/vagy befejezem az egyetemet. Pedig annyira gyorsan változik a világ, hogy ezt senki sem láthatja előre. Lehet, hogy pont a legjobb pillanatban jön majd szembe a lehetőség.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs A, B, C, D és még nemtomhány tervem a jövőre. De megpróbálok kevésbé félni tőle. Elvégre akkor már 5 diplomával csak nem maradok munka nélkül. (Az éhenhalás persze nincs kizárva, ha netán ez a munka az oktatás területén lenne...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése