Rá kell jönnöm, hogy ezeknek a történeteknek nem én vagyok a célközönsége. A szerzők célja láthatóan az, hogy az olvasó azon drukkoljon, összejön-e Reni Cortezzel, vagy azt latolgassa, melyik szexi vámpír vagy vértigris lesz Sookie pasija. Én vagyok a renitens, aki azt reméli, hogy Sookie végül észrevesz és értékeli az őt (a szó valódi értelmében) támogató Samet, Reni pedig a tök penge (és szerintem Corteznél ezerszer vagányabb) Arnoldot. De sajnos valószínűtlen, hogy az én forgatókönyvem valósul meg a sorozat végére (különösen Arnold esetében, akit asszem a 4. kötet után ki is írtak a sztoriból). A szexi macsók még mindig több támogatásra számíthatnak a (női) olvasóktól, mint az empatikus, érzelmes férfiak, akik nem próbálnak mindenáron megfelelni az előírt nemi szerepüknek.
Ez nemcsak azért gáz, mert egy idő után csalódom a könyvsorozatban és nem olvasom tovább. Hanem azért is, mert az olvasók ízlését az ilyen könyvek erősen befolyásolják (ez halmozottan igaz Leiner Laura tini olvasóira). Belőlük lesznek aztán azok a nők, akik az ideális kapcsolatot szexi macsóktól várják. Persze csalódni fognak, de egyben a rájuk hajtó pasiknak is megnehezítik, hogy kilépjenek a hagyományos férfi szerepből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése