Dan és párja, Terry, nyílt örökbefogadásban gondolkodnak. Dan azonban eltűnődik: melyik biológiai anya választana egy meleg párt örökbefogadónak? Hosszas gondolkodás után elképzeli a lehetséges örökbeadót: egy tizenéves lányt, akit konzervatív keresztény szülei olyan szinten elnyomnak, hogy gyerekét se engedik elvetetni, ezért a lány lázadásból buziknak adja a kicsit, hogy jól keresztbe tegyen nekik.
Persze nem spoiler, hogy az őket kiválasztó biológiai anya egyáltalán nem így gondolkodik. Ami viszont érdekes: miért ez az egyetlen lehetőség, ami Danben fölmerül? Miért feltételezi, hogy minden heteró örökbeadónak számít az ő melegségük és nem mondjuk olyan szempontok alapján választja őket, hogy rokonszenves környéken laknak vagy megfelelő intellektuális környezetet biztosíthatnak a gyereknek?
Nagyon könnyű azt feltételezni, hogy minden heteró valamilyen szinten homofób. Nem meglepő, hiszen ha mi magunk küszködünk az internalizált homofóbiával, feltételezzük, hogy ők is internalizálták ugyanazt. Ám ha belegondolunk, egy heteró simán leélheti úgy az életét, hogy a melegség témájával nem foglalkozik, mert mondjuk nincsenek olyan élményei vagy ismerősei, amik/akik miatt kellene. Vagy az is lehet, hogy maga is kritikusan áll hozzá a homofób diskurzusokhoz, esetleg egy konkrét tapasztalat készteti arra, hogy felülvizsgálja korábbi sztereotípiáit. Ha mi magunk le tudjuk küzdeni magunkban a homofób elképzeléseket, miért nem feltételezzük ugyanezt a képességet a heterókról is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése