***SPOILER***
1915-ben a törökországi örmény közösség még nem sejt semmit a közelgő etnikai tisztogatásokról, bár azért a feszültség érződik, különben miért tiltanák meg Nuniknak, hogy egy fess török tisztet szeressen? Nunik meg akar szökni a tiszttel, de anyja és görög szolgálójuk, Iszméné, megakadályozza. Közben Nazim, a török koldus, aki Nunik apját mindig is jótevőjének tekintette, értesül a tervről és értesíti az ezredest, a tiszt feljebbvalóját - puszta jóindulatból, nehogy a családot az a tragédia érje, hogy lányuk megszökött. Az ezredes ekkor már tudja, hogy másnap az összes örmény férfit kivégzik, az asszonyokat pedig erőltetett menetben Aleppóba hajtják. Mégsem tesz semmit azon felül, hogy leárulózza Nazimot. Másnap már túl későn ér oda, hogy megakadályozza a vérontást. A lelkifurdalástól gyötört Nazim utóbb összefog Iszménével és energiát és pénzt nem kímélve sikerül megmentenie Nunik testvéreit és édesanyját, de őt magát nem.
Az egyik érdekes történet a filmben Nazimé: hiába tesz meg mindent hibája jóvátételére, a lelkifurdalás valószínűleg sosem hagyja nyugodni. Hiszen ha ő nem szól bele, Nunik talán megmenekül (sőt utóbb ő vezeti el - kényszer hatására - a török hadsereget az örmények búvóhelyére, tehát még több halál szárad a lelkén). De hát ő nem tudta, amit mi, a nézők, tudunk, mert mi hallottuk a török hadvezérek beszélgetését. Nincs jogom Nazimot megítélni. Hiszen ki tudja, mikor mondok vagy írok le teljesen ártatlanul valami olyasmit, ami másnak kellemetlenséghez vagy akár tragédiához vezet?
Persze nemcsak Nazim nem tudja elképzelni, ami következik, az örmények se, ezért nem menekülnek, hiába figyelmezteti őket a haldokló nagypapa. Eszükbe se jut, hogy puszta származásuknál fogva népirtás áldozataivá lehetnek. Én és szeretteim közül sokan egy olyan csoportba tartozunk, amelytől bizonyos politikai erők nagyon szeretnének megszabadulni. Honnan fogjuk tudni, mikor van itt a menekülés ideje? Nem fogjuk-e túl sokáig halogatni, míg végül már nem lesz lehetőségünk rá?
Én nem látom ennyire sötéten a helyzetet, azaz nem látom, hogy életünk veszélyben lenne. Sőt lassú javulást érzékelek, annak ellenére, hogy a Pride-ok a régiekhez képest valóban beszűkültek és jelenleg a jogegyenlőségi harc lett a profilja a vidámság helyett. Persze hozzá kell tennem, hogy életem során kevés inzultus ért a melegség miatt (sokkal inkább, mert mindig vékony fiúcska voltam, akivel könnyű kötözködni), ill. az az értelmiségi közeg, ahol én jelenleg nyíltan mozgok, az eléggé elfogadó.
VálaszTörlésViszont a Veled való beszélgetések során értettem meg és érintett meg a leszbikusok különösen nehéz helyzete és talán ezért (is) tisztelem egyesek elszántságát/bátorságát ebben a küzdelemben.
Abban biztos vagyok, hogy még nincs itt a menekülés ideje, de az éberség valóban nem árt.
Legyen igazad...
VálaszTörlés