Mindig mélységes tisztelettel tekintettem azokra az antropológusokra, akik a jó ügy érdekében hajlandók sokat és hosszasan beszélgetni ellenszenves elveket valló emberekkel (mint pl. Barna a rasszista genetikusokkal). Constance azt a figyelemreméltó tettet vitte véghez, hogy öt évet töltött fundamentalista és kevésbé fundamentalista keresztények között és hallgatta a homofób szövegeiket, sőt még kérdezgette is őket a melegekhez való viszonyukról. Ennyi önkínzás tényleg csak akkor éri meg, ha az ember a végén rájön valamire. Constance rájött. Mégpedig arra: a fundamentalista keresztények azért utasítják el a melegeket (meg az evolúciós elméletet, meg sok más dolgot), mert ha nem tennék, borulna az egész világnézetük. Ha többé nem vehetik szó szerint a Bibliát, honnan tudhatnák, miben hihetnek?
A cikk egyfelől kínál egy jó stratégiát arra, hogyan kezeljük a melegeket vallási elvek alapján elítélő embereket, hiszen valószínűleg nem díjaznák, ha az evolúciós elméletet elutasító fundamentalista amerikai keresztényekhez hasonlítanánk őket (kivéve HIT Gyüli és társaik, akik szintén elutasítják az evolúciós elméletet). De ugyanakkor el is gondolkoztatott az etikával kapcsolatban. Ugye egy kereszténynek adott az etikai alapja, a Biblia (azon értelmezése, amit az ő gyülekezete/egyháza vall). Szerintem a keresztény etika valódi követői nincsenek túl sokan ebben az országban. A zsidó, buddhista, Krisna-hitű stb. hívőknek szintén megvan a maguk etikája, de ezeket a vallásokat még kevesebben gyakorolják a szó valódi értelmében. Aztán vannak még a hozzám hasonló elszállt emberkék, akiknek a személyes etikai hitvallása arra épül, hogy tenniük kell a világ igazságosabbá tételéért. Hát mi se tolongunk. De mi van a többiekkel? Ők milyen etikai elvek szerint élnek? Vagy lehet létezni etikai elvek nélkül? Ezt a változatot nehezebb lenne megértenem, mint a közép-ausztráliai bennszülöttek házassági rendszereit.
Nem értek egyet a hülye Charles Taylorral, aki szerint a kereszténység egyetlen alternatívája a totális egocentrizmus. És nem is szeretném azt hinni, hogy aki a fenti etikai hitvallások egyikét sem követi, az feltétlenül egocentrikus ember. Kell lennie valamilyen más alternatívának (vagy többnek), csak még nem jöttem rá, mi az.
Az etikát Európában kisajátította magának a szinte egyeduralkodó kereszténység (ahogy közel keleten az iszlám, távol keleten a buddhizmus), így itt az emberek 90%-a ezt a kereszténységből vezeti le, ill. ahhoz köti. (Persze nem véletlen, hogy az "etikus" vallások terjedtek el, mivel ezek társadalomépítő, -szervező vallások)
VálaszTörlésValóban kevesen vannak az igazi vallási etikát követőek, mint ahogy a "világi" etikát követők is. Etikusnak lenni nehéz, fáradságos és időrabló dolog. Ha az emberek csak annyit megtennének, hogy megtartják azt a szabályt, hogy: ne árts! az már nagy előrelépés lenne. Ha még némi időt/energiát is szentelnének mások segítésére az tényleg jó lenne. És ha még meg is értenék, hogy miért jó ez (és nem vallási kötelezettségből), az már maga lenne Kánaán. :-)
Egyébként szerintem a jóság egyetemleges, a világvallások egy része meg kirekesztő.
Vagyis még a keresztények se mind élnek keresztény etika szerint - de ezzel még jobban megnőtt azoknak a száma, akikről nem tudom, milyen etika szerint élnek.
VálaszTörlésZavaros és hiányos etika szerint élnek, mert a zemberektől a rendszerváltáskor elvették a vezetőt/ket, aki/akik megmondták, hogyan kell élni. (Most szerencsénk van, mert itt van nekünk Semjén Zsolt és Harrach Péter,akik megmondják mit kellene gondolnunk)
VálaszTörlésVallás- filozófiasemleges etikát az iskolában kellene tanítani, minden alternatívát bemutatni, aztán döntsön a fiatal melyiket/egyiket sem követi.
Persze jó lenne valami társadalmi minimum, amit mindenkitől elvárunk.
I. Első kérdésem az lenne a blog szerkesztőjéhez, hogy mit is ért pontosan igazságosságon. Minthogy az etika Platónnal és Arisztotelésszel születik. Addig ugyanis az etika nem volt elkülönült tudásterület. Kezdve a klasszikus athéniaktól az etika tartalmi kritériumoknak volt alávetve, tehát az etika megszabja a cselekvésed irányvonalát. Ez az etika, nem vallási rendszerhez kötött, hanem filozófiai etika.
VálaszTörlésA vallási etikák, szintén tartalmi etikák, hiszen azt mondják meg, mit kell tenned és hogyan. A kereszténységen az eredeti irányzat, a katolicizmus ezt egy dogmarendszerhez, azaz filozófiai világnézethez rendelten határozza meg, míg például a judaizmus, nem követeli meg a teoretikus hűséget, "csupán" a praxisbélit. A reformációtól kezdve a keresztényeknél is számtalan lehetséges formában lehet megélni a vallást. Az újkortól fogva állam és vallás szétválasztásán ügyködve alakítottuk ki azt a rendszert, melynek legfrappánsabb megfogalmazója Kant: a tartalmi etikát felváltotta a formális etika, t.i. hogy azt a normát, amit magamnak megszabok, ha általános szabállyá emelném, akkor ennek alapján működtethető lenne-e a társadalom és benne önmagam. Tehát nem azért nem ölök, mert a vallásom azt mondja az ölésről, hogy a rossz, hanem formálisan tesztelem: ha megengedném az ölést, mi lenne annak a következménye. Következésképp magamnak sem engedélyezem az ölést stb. stb.
II. Minthogy mai társadalmi berendezkedésünk alapja, hogy egymás tartalmi etikáit ne ítélhessük el és ne kényszeríthessük egymásra, csupán formálisan határozzuk meg az erkölcsöt. Nyilvánvaló azonban, hogy az átlagember, sőt a formálisan önmaga törvényhozójává váló értelmiségi is, az erkölcsi normákat saját közösségeiben sajátítja el, s az is világos, hogy az elsajátított normákat értelmi próbának alávető emberek mindig is elenyésző számban lesznek.
VálaszTörlésMacskamedvének, úgy tűnik, a legfőbb problémája, hogy tartalmi kritériumok alapján marasztalja el a keresztényeket; másrészt nyilván sztereotípiákat gyárt, hisz ezerféle keresztény ágazat van, ezerféle viszonyulással a homoszexualitáshoz. Másrészt a blog szerző erkölcse is csak afféle homályos megérzésen, nagyrészt reflektálatlan intuitív elsajátításon alapuló gyakorlati érzék, ami saját alapjaival sincsen tisztában, így nem láthat át másokat sem. Először is a saját erkölcsét kéne megalapoznia.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésNem gondolom, hogy a keresztények elmarasztalása, ha a keresztények egy csoportjának gondolkodásmódját próbálom megérteni (pontosabban idézek egy szerzőt, aki ezzel próbálkozik). Épp ezért hangsúlyozom ki, hogy fundamentalista keresztényekről van szó. A keresztényi etikát pedig egyáltalán nem marasztalom el, sőt őszintén becsülöm azokat, akik képesek eszerint élni. Viszont nem gondolom, hogy bárkinek joga lenne számonkérni valakin egy olyan etikai hozzáállást (ha úgy tetszik, egy olyan vallás etikáját), amelyet az illető sosem vallott magáénak. Ezért, valamint személyes támadás jellege miatt távolítottam el az utolsó bejegyzést. A blog célja az elméleti vita (lenne), nem pedig az, hogy egymást anyázzuk. Utóbbi célra ajánlom a pride.hu fórumait...
VálaszTörlés