Sokkoló olvasni, miket művelnek átlagos gimnazista fiúk. A lányokat folyamatosan szexuálisan zaklatják szóban és olykor tettleg, folyamatosan buziznak, a legnőiesebb meleg srácnak pedig annyira megkeserítették az életét, hogy az 16 évesen abbahagyta az iskolát és elment egy buzibárba travielőadónak. Nekem mégis a függeléket volt a legdurvább olvasni, amelyben az antropológusnő (alacsony, huszonéves, csinos, leszbikus) elmeséli, hogy ugyanezeket a saját bőrén is megtapasztalta. Volt, hogy erőszakkal a táncparkettre rángatta egy srác és összetapadva próbált táncolni vele, máskor "akarsz ciciset játszani?" felszólítással kis híján letaperolták, vagy arról faggatták, repedt-e már szét dugás közben a vaginája. És mindez egy kaliforniai középiskolában, ami elég nyitott ahhoz, hogy LMBT diákcsoport működjön benne, és nem lett közbotrány abból, amikor egy utolsóéves leszbikus diák lány partnerrel érkezett a szalagavatóra. Hogy nézhet ki mindez egy magyar középiskolában?
C.J. leírja, milyen sebezhetőnek érezte magát azokban a helyzetekben, amikor a srácok a fenti módon rányomultak. Ez felidézi bennem azt a - még pár éve is állandó - félelmet, amit nálam akár tizen-huszon évvel fiatalabb srácok csoportjai keltettek bennem. Hiába az életkorom, ha ez nem látszik eléggé, ugyanúgy célpontja vagyok a beszólásoknak bármely nyilvános helyen, és olykor akár többnek is. Évekig jártam XXL-es ruhákban abban a reményben, hogy minél kevesebbet látnak belőlem a pasik, annál kisebb eséllyel fognak zaklatni. Noha ezt már általában nem teszem, még mindig résen vagyok, és még mindig ér zaklatás akár tizenévesektől is.
Persze tudnivaló - erről szól az egész könyv -, hogy a tinédzser fiúk nem azért csinálják ezt, mert mindegyik abnormális szexőrült. Hanem mert ezzel bizonyítják a férfiasságukat társaik előtt abban az életkorban, amikor az identitás megszilárdulása és a társak elismerése játszik kulcsszerepet. Na de miért a lányok szexuális lekezelése a férfiasság bizonyítéka, és miért nem mondjuk az, milyen jól tud valaki autót szerelni vagy mennyire tájékozott a politikában (hogy csak két, hagyományosan férfias tevékenységet említsek)? Továbbmenve: miért kell a női- illetve férfiidentitást feltétlenül olyan jellemzőkhöz kötni, amelyek nem teljesítése esetén kirekesztés vagy akár sorozatos bántalmazás vár az illetőre?
A rossz hír azt, hogy ezt a rendszert a kamaszok nem függetlenül építették fel. A "férfiasság" iskolai megjelenése mögött ott húzódik az egész társadalmi értékrend. Szóval mi is benne vagyunk, de nyakig.
Mindig összeszorul a szívem, ha hallak arról mesélni, hogy mik történnek meg Veletek a hétköznapokban. Annak ellenére is szégyenlem magam, hogy nem tartozom a hetero férfiak közé, és úgymond semmi közöm sincs az agresszióhoz (sőt magam is elszenvedője voltam/vagyok csak jóval kisebb mértékben).
VálaszTörlésMagyarázat és nem mentség, hogy társadalmainkban a hetero férfiak alapvetően az agresszióra(az ismeretlen meghódítása) és a versenyzésre(jobb dolgok ki- és feltalálása) lesznek nevelve/kiképezve, mert a társadalom szerint ez a fejlődés motorja. Nemcsak a nőket (és a védteleneket) próbálják befolyásuk alá vonni, hanem természetesen egymást is. (Sokan leírták már, hogy egy létrejövő férficsoportban azonnal kiépül az agresszió szerinti hierarchia.)
Az általad is említett verbális szexuális zaklatások is a rangsorban történő jobb pozíció eléréséhez szükséges, mert mára sem az autószerelés, sem a politika, sem stb. nem olyan fontos területe a közgondolkodásnak, mint a szex.
Mostanra ezen hagyományos férfitulajdonságok nagyrészt (néhány kivétellel) okafogyottá váltak. Megoldás lehet: óvodás kortól gyermekek átnevelése az együttműködésre és az egymás minél jobb megértésére. Utópia?
Pedig ugye a nem szexelésbe még senki nem halt bele, viszont ha lerobban az autód tél közepén az alaszkai hegyvidéken, akkor megszívtad :-) De hát nemcsak ez mutatja, hogy a kultúránk nem mindig gyakorlati szempontból választja ki a prioritásokat.
VálaszTörlés