The Swinging Christies 1, avagy miért nem mondta magát feministának Agatha Christie?

 

Részben azért született ez a bejegyzés, mert akartam egy kis reklámot csinálni ennek a klassz kis podcastnak, amiben két Christie-szakértő mélyrehatóan, de szórakoztatóan elemzi az írónő 60-as években készült műveit, mégpedig nem könyvenként, ahogy általában szokás, hanem témákra felfűzve. Másrészt azért, mert az első adásban felmerül egy téma - az, hogy feminista volt-e Agatha Christie - amihez van pár gondolatom; nem azért, mintha jobban ismerném a munkásságát, mint Mark és Gray (ez szerintem konkrétan lehetetlen), hanem mert más perspektívából nézem a helyzetet.

Szóval a szexuális forradalommal foglalkozó adásból kiderül, hogy Agatha Christie meglepően elfogadónak bizonyult olyan témákkal szemben, mint az abortusz, a házasságon kívüli szex vagy éppen a melegség; emellett számos erős nőalak szerepel a regényeiben, beleértve női nyomozókat is (őket már említettem ebben a bejegyzésben: https://mmreflexiok.blogspot.com/2025/08/cormoran-strike-sorozat-avagy-feminista.html). Ugyanakkor maga Agatha határozottan kijelentette, hogy ő nem feminista. Ezt a látszólagos ellentmondást Mark és Gray azzal magyarázzák, hogy Agatha számára a feminizmus a tüntetéseket, melltartóégetést és hasonlókat jelentette, amikben, akkor már 70+ évesen, nyilván nem vett részt. Illetve Mark felveti azt a megoldást is, hogy Agatha hazudott - ez elfogadható magyarázat, na de miért tette volna?

Az egyik elképzelésem az, hogy akkoriban még a gendertudomány épp csak születőben volt. Bár íródtak fontos elemzések a nők helyzetéről (mint a Betty Friedan-féle Feminine Mystique, amelynek magyar félrefordított címe A nőiesség kultusza), még nem volt bevett gyakorlat irodalmi műveket aszerint vizsgálni, hogy hogyan jelennek meg bennük a nők vagy az LMBTQ+ emberek (nyilván ez a betűszó se létezett még). Ezért azt gondolom, az írókban se merült föl az, hogy feministának mondják magukat pusztán azért, ahogy a nemek viszonyát ábrázolják. Mára persze fordult a kocka: olyan szerzők is hevesen bizonygatják a feminizmusukat, akiknek a műveiben ez semmilyen módon nem látható (példaként ismét lásd a fent idézett bejegyzést).

Mármint a nyugati országokban, mert Magyarországon a "feminista" még mindig leginkább szitokszó. És nem tartom lehetetlennek, hogy így volt a 60-as évek Angliájában is, és többek között ezért tiltakozott Agatha Christie nagyon hevesen a címke ellen. Mark és Gray talán el se tudják képzelni, milyen stigmával járhat feministának lenni, hiszen jóval később születtek és nem az orbáni Magyarországon élnek (nem is kívánnám nekik). Talán olvastak a témában, de az nem ugyanaz, mint a saját bőrödön érezni. Nem tartom kizártnak, hogy Agatha népszerűségének és bevételének nagyon nem tett volna jót, ha közösséget vállal az utcán harsogva tüntető nőkkel. Nem hibáztatom, amiért nem tette - cserébe viszont a regényeiben olyan nőalakokat alkotott, akik nemzedékek számára jelentettek példaképet, és teljesen új perspektívát hozott be például az idős, férjezetlen nők megítélésébe. A tetteiben feminista volt, és ez a lényeg.