https://telex.hu/belfold/2024/09/23/arc-kiallitas-plakatrongalas-mi-hazank-mozgalom
A Mi Hazánk Mozgalom ahhoz képest, hogy magát az erkölcs képviselőjeként állítja be, meglepően sűrűn szegi meg a törvényt. Novák Előd zászlólopási akciói után most az ARC plakátkiállítás egyik plakátját ragasztgatták le. Ilyen volt:
és ilyen lett:
Mint néhány facebookos kommentelő rámutatott, a Mi Hazánk akciója ironikus módon megerősítette a plakát eredeti üzenetét, a mű címe ugyanis: "Anya vagy, ne panaszkodj!" Az is megfigyelhető, hogy míg az eredeti plakáton jellemzően átlagos hétköznapi, akár testi problémák (kialvatlanság, mindig piszkos ruha stb.) szerepelnek, ezekkel a Mi Hazánk csak idealizált szólamokat ("ajándék", "jövő") tud szembeállítani (tehát nincs köztük olyasmi, hogy "de jó, nagyobb lett a mellem!", ami ellenpontja lehetne az eredeti plakáton szereplő panaszoknak). Amivel ismét csak ráerősítenek a plakát üzenetére, hiszen ezek a szólamok körülvesznek minket a közbeszédben, és a gyereket vállalók közül biztos sokan azonosulnak is legalább néhányukkal. Vagyis két malomban őrölnek, és ha valaki a leragasztott változat mellett az eredetit is látta, az pontosan tisztában lesz az idealizáló szólamok ürességével - mint ez a cikkre kommentelő anyák történeteiből ki is derül.
De mi is a gond az idealizálással? Hiszen sokan ábrándozunk egy ideális világról, és ehhez a tévéből és az Instagramról is bőven kapunk muníciót. És sokan szeretnének úgy élni, hogy megvalósítják mások álmait. Csakhogy senki élete nem tökéletes, a legboldogabb anya is érzi néha kialvatlannak és fáradtnak magát. Ha viszont azt az üzenetet kapja, hogy ez nincs rendben, és kifelé tökéletesen boldognak kell látszania, abba sokkal inkább belerokkanhat, mint a gyerek körüli teendőkbe. Arról, hogy a színlelés milyen mentális teherhez és pszichés betegségekhez vezethet, bőven tanúskodnak a drogossá váló sztárok történetei, vagy a rejtőzködő LMBT+ emberek pszichés egészségével foglalkozó szakirodalom. Vagyis ha a közbeszéd idealizálja az anyaságot, és ezért az anyák nem beszélhetnek a dolog negatív oldaláról, akkor egy csomó gyerek pszichés problémákkal küzdő anya mellett fog felnőni. Ennek a következményeiről kérdezzük meg nyugodtan a pszichológusokat, Freud bácsival kezdve.
Persze az eredeti plakáton felsorolt panaszok egy részére megoldás lehet, ha van egy vagy több személy, akire az anya segítségként támaszkodhat, hogy néha ő is kipihenhesse magát. Korábban is írtam itt a blogon arról (például: https://mmreflexiok.blogspot.com/2018/06/az-azonos-nemu-parok-es-hazimunka.html), hogy a gyereknevelést egy vagy akár két emberre rátestálni irreálisan nagy feladat, és igazából vagy olyan közösségekre vagy olyan ellátórendszerre lenne szükség, ami a teher egy részét leveszi az anya/szülők válláról. Ez azonban csak akkor jöhet létre, ha lehet beszélni a problémákról. Ráadásul az anyaság idealizálása akkor is közbelép, ha amúgy az anya mellett lenne, aki átveszi a feladatok egy részét. Nemrég beszélgettem egy fiatal nővel, akinek a férje - amikor épp nem dolgozik - nagyon szívesen vigyáz a kisfiukra, sőt biztatja is feleségét, hogy ilyenkor pihenje ki magát, menjen el feltöltődni, szórakozni. A feleség azonban inkább arra használja ezt az időt, hogy elvégezze az összes házimunkát, hogy az idő többi részében csak a gyerekkel foglalkozhasson, mint egy jó anyának illik. Annyira internalizálta az anyákkal szembeni elvárásokat, hogy akkor is teljesítenie akarja őket, ha amúgy senki más nem várja el tőle. És közben öngyilkossági gondolatokkal küzd.
Dúró Dóra állítása szerint az eredeti plakát "családellenes", mert potenciálisan eltántoríthatja a fiatalokat a gyerekvállalástól. Csakhogy, mint fent kifejtettem, pont nem családellenesség az, ha beszélünk a gyerekvállalás árnyoldalairól. Egyrészt akkor lehet megoldásokat találni, hogy könnyebb legyen a családoknak, másrészt maga a panaszkodás is segíthet kiadni a feszültséget (ezt szerintem mindenki tudja, akinek volt valaha idős, sok betegségben szenvedő szomszédasszonya). Az viszont, ha nem készítjük fel a fiatalokat a gyerekvállalás valóságára, ezért a gyerekük pszichés problémákkal küzdő szülők mellett vagy esetleg intézetben nő fel, már tekinthető családellenesnek. Most ismét kiderült, hogy a nacionalisták számára csak az a fontos, hogy több gyerek szülessen, de az, hogy ezek a gyerekek milyen fizikai és pszichés környezetben nőnek fel, egyáltalán nem érdekli őket. Hát ennyit jelent nacionalista szemmel családbarátnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése